Október közepe óta látható a Hűségparipák – Hintalovak a gyermekkortól a felnőttkorig című kiállítás Szegeden a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában. A lányéhoz hasonló lelkesedés mindennapos: a tárlat látogatói kortól függetlenül pattannak fel a kipróbálható hintalóra és vágtába kezdenek. Gyerekek, fiatalok, idősek, apukák és nagypapák – és némi tétovázás, noszogatás után az anyukák és nagymamák is. Jól mutatja ez a jelenség a hintalovak múlhatatlan sikerét: minden korosztály szereti őket, mindenki tud kötődni hozzájuk. A hintalovaknak különleges kisugárzásuk, aurájuk van.
Ez a titokzatos vonzerő ragadta meg Tóth Ferencet még gyermekkorában, amikor egy szép karácsonyon kapott egy hintalovat, féltő szeretettel gondozta dédelgette nagymamája közreműködésével. Ferenc felnőtt, majd gyermekkori hintalovát viszontlátva a faparipák iránti szeretete újra fellobbant: hintalógyűjtésbe kezdett, amelybe társa, Ladó Mária is bekapcsolódott. Gyűjteményük ma már körülbelül kétezer-ötszáz darabból áll. A kiállításon is találunk miniatűr hintalovakat, karácsonyfadíszeket, régi műtermi hintalovas fotókat, képeslapokat, szobrokat, festményeket és játékszer paripákat is. A legrégebbi kiállított tárgy 1850-ből származik: egy papírmaséból készült karácsonyfadísz.
A műtárgyak a világ számos országából származnak: láthatóak közöttük amerikai, kanadai, angol, francia, finn, német és távol-keleti példányok is. Négy különböző méretű hintalovat a látogatók akár ki is próbálhatnak.
Megismerhetjük a hintalovak elődeit, születéstörténetét. Az első „igazi” hintaló az 1600-as évek elején Angliában jelent meg: I. Károly későbbi angol uralkodó számára készült. A király ugyanis gyermekkorában mozgáskoordinációs problémákkal küzdött, 3 éves korában még járni sem tudott. Ezért készítettek számára az udvarban egy hintalovat, amelynek köszönhetően is az 1625-ös koronázására már kiváló lovassá vált. Azóta is a hintalovak számtalan típusa hódította meg gyermekszívek millióit.
A kiállításon nemcsak hintalovakkal találkozhatunk, hanem hintalovakkal kapcsolatos történeteket is megismerhetünk. Híres történelmi személyiségek, uralkodók mellett több magyar költőről, íróról is készült családi körben vagy fotóműteremben hintalovas felvétel. Így például a tárlóban hintalovon látható Móra Ferenc Vadembernek becézett unokája, az ifjú Füst Milán, Dsida Jenő, valamint Farkas Árpád (fotó). Amint a tárló ismertető szövege is felidézi, Farkas Árpádot körülbelül négyéves korában babonázta meg a hintaló. A költőt ekkor vitték szülei Szé­kelyudvarhelyre műtermi fotózásra, ahol a kisfiút egy hintalóra ültették. „A szülőknek tetszhetett nagyon az »édes gyermek« képe, s még a vásárban hintalovat vásároltak néki, a kisfiú annyira azonosult hintalovával, hogy mindent meg akart tenni azért, hogy együtt élvezhessék a korlátlan szabadságot.” Ahogy Farkas írja: „[…] állok a fészer alatt, kezemben iromba fűrésszel próbálván elvágni a hintaló egy helyben való lengedezésre szolgáló talpát – és jóatyám megjelenik a tornácon: riadalom, pánik, zuvat! Pedig az a ló bizonyára lépni akart, ügetni, nyargalni, világgá száguldani az ő legényével.”
A hintalovak hűségesek: generációkon keresztül velünk maradnak, mindegyikük élete külön történet, egy-egy sors lenyomata. Néha évekre, évtizedre lepihennek, padlásra vagy pincébe húzódnak, de aztán ismét felbukkannak, hogy újabb és újabb gyermekeket babonázzanak meg. A hintaló a művészek számára inspiráció, a legkülönbözőbb üzenetek közvetítésére alkalmas a festészetben, szobrászatban, iparművészetben, irodalomban, zenében.
Ladó Mária és Tóth Ferenc kiállítása még látható Szegeden – a hintalovak szerelmeseinek kihagyhatatlan kaland!

Hegedűs Anita