Nem te vertél minket, csak a sors,
én hiszem azt, hogy embert nem ver Isten.
Mi az a sok, és mi az, hogy elég?...
…mert túl kevés a bajból soha nincsen.
A könyörgéshez kevés ez a nap,
és túl rövid az imához az éjjel,
mert intésedre megtorpan a nyáj,
de hátad mögött ezer szalad széjjel.
Tudom, hogy gondod s bánatod vagyunk,
arcunknak kínja tenmagadnak mása,
de belénk plántált konok kételyünk
nem mond igent a fel-feltámadásra.
Mi teremtmények esendők vagyunk,
hitünk kevés és elhívásunk sincsen,
taníts meg minket könyörögni úgy,
hogy befogadjon aklába az Isten.
