Az 1881 húsvét hétfőjén megnyitott intézmény önmagában is óriási csábítás  több mint 80 kiállítási darabjával. Bár a fiatal manchesteri építész, Alfred Waterhouse által megálmodott jelenlegi épületbe már 1883-ban beköltözött az intézmény, önálló múzeumi státuszt csak 1963-ban kapott. A múzeum óriási gyűjteménye bolygónk teljes állat- és növényvilágát átfogja, ugyanakkor remek idegenvezető az ásványok, a csodálatos drágakövek világában éppúgy, mint bolygónk vagy az emberi test működésének rejtelmeiben.
Az immár 79 millió főt meghaladó látogatóözön mai „leszármazottját” már a belépéskor megdöbbentő látvány fogadja, a lenyűgöző, katedrálisszerű Central Hallban: egy 130 millió esztendős gigantikus Diplodocus-csontváz. Beljebb, a dinoszauruszok világát bemutató kiállítóteremben csontvázak és élethű makettek révén szerezhetünk többletismereteket a dinók életéről, láthatunk itt Triceratops-csontvázat, és előbb-utóbb egy T. Rex-szel is szemben találjuk magunkat. Bűn lenne kihagyni az óriás emlősöket bemutató termet, de érdemes kipróbálni azt is, mit érzünk egy földrengés során, vagy mi történik vulkánkitöréskor. A múzeum legújabb keletű nagy látványossága a 2009. szeptember 14-én Vilmos herceg által megnyitott Darwin Centre, benne az új, futurisztikus szárnya, a Cocoon (selyemgubó), és az Attenborough-stúdió, amelyek kiállításai igazi természettudományos kalandot ígérnek.
Október 20-tól azonban gyönyörű fotóanyag is fogadja a látogatót. Európa egyik legcsodálatosabb természettudományi múzeuma idén is meghirdette Az év természetfotósa elnevezésű versenyét, amelyre 95 országból több mint ötvenezer fotó érkezett, ebből a tengernyi anyagból választotta ki a 100 döntős képet a nemzetközi zsűri. A versenyt még 1965-ben kezdeményezte a BBC Természettudományos Magazin című műsora, az első felhívásra 500 munka érkezett be. A Natural History Museum 1984 óta ad otthont a legjobbak seregszemléjének, a kiállítás azóta az intézmény egyik legrangosabb rendezvényévé nőtte ki magát.
Bár a fotózás a művészet többi ágához hasonlóan a szubjektivitás dimenziójába tartozik, az idei győztes kép kiválasztását kivételes egyöntetűség övezte. Az amerikai Tim Laman Egymásba fonódó életek című képe egy borneói esőerdőben készült, a fotós három napot töltött kikötve egy fán több mint harmincméteres magasságban, míg elkészítette a gyümölcsért mászó orangutánt ábrázoló fotót, alattuk a végtelen dzsungellel. A szerző a mezőgazdaság térhódításának áldozatul eső esőerdőkben élő állatfaj egyre fokozódó veszélyeztetettségére kívánja felhívni a figyelmet.
Idén három magyar fotós munkáját is beválogatták a „százak” megtisztelő társaságába. Máté Bence egy pelikánportréval, Potyó Imre a kérészek rajzásáról készült képével, Selmeczi Dániel pedig a szardíniák körtáncáról készült fotójával érdemesült a kivételes szakmai elismerésre.
Ha a Londonban december 15-ig nyitva tartó kiállítás megtekintésére már igencsak kevés idő is maradt, a világ körüli útra induló gyűjtemény 2017 tavaszán minden bizonnyal Budapesten is megtekinthető. Akkor viszont semmiképp ne hagyják ki!