Mózes László
A választási kampány véghajrájában igen sebesen menesztette Dacian Cioloş miniszterelnök Temes megye magyar alprefektusát, mert egy szerdai interjúban autonómiáról és nemzetállamról mert beszélni. Csütörtökön már ki is tették a szűrét. Nem az a dolga, hogy kommentálja, hanem hogy betartsa az alkotmányt, hangzott a kormányülést követő verdikt, mely kísértetiesen emlékeztet a fegyveres alakulatok szállóigéjére, miszerint a parancsot végrehajtják és nem kommentálják. Már-már azonos kaliberű a kilencvenes években a bányászok által megfogalmazott gyöngyszemmel, mely szerint „mi dolgozunk és nem gondolkozunk”.
Egy nap leforgása alatt repítették tehát a bánsági magyar alprefektust, s bizony, december tizenegyedike előtt e nyolcadikai gyorsaság igen beszédes és aggályos is egyben. Furcsa, de e gesztussal azt üzenik, legalábbis nekünk, hogy egy vezető magyar kormányhivatalnoknak nem lehet véleménye. Pedig, Cioloş és társai éppen véleményük okán tűntek elfogadhatóbbaknak, ám nincs olyan politikai alakulat, olyan réteg, mely választási esztendőben, különösen a kampány finisében ne rántaná elő a magyar kártyát. Cioloş sem volt elég erős, hogy elvesse belügyminisztere javaslatát, inkább leépítette bánsági alárendeltjét. Kár volt, többet veszített, mint amennyit nyert.
Mert Marossy Zoltán csak annyit mondott, hogy egy terület autonómiája nem azonos a terület elszakadásával, és az autonómia Európában arra megoldás, hogy a döntéseket minél közelebb hozzák az állampolgárokhoz. „Ez pedig Romániában is kívánatos. Én is szeretném, hogy legyen autonómia” – hangsúlyozta. Valójában Romániában számos gondolkodó román ember szeretné, hogy centralizáció helyett inkább autonómia legyen, csak hát ez jelen viszonyok közepette vállalhatatlan nézet. Ám Marossy még azt is kifejtette, a román alkotmány elhibázottan tekinti nemzetállamnak Romániát, mert a nemzetállam fogalma nem számol Románia más nemzetiségű lakóival, és ez már végképp emészthetetlennek bizonyult, a jelek szerint nem csak a nacionalizmus zászlaját lengetőknek.
Pedig csak mérlegelni kellene, a másik fél szempontjaira is gondolni. Arról nem is beszélve, hogy a székelyföldi túlbuzgó kormányőrök és főhivatalnokok a jogszerűségre hivatkozva rendületlenül gyárthatják zászló- és feliratos ügyeiket, sorozatosan megalázhatják a magyarságot, e kérdéskör valahogy nem kerül a kabinet asztalára, emiatt egyetlen kormányhivatalnoknak sem kell bűnhődnie. Így Cioloşék gesztusa azt erősíti meg, kettős a mérce, s kérdés, hogy ez változhat-e valaha.
