Az erdészek ellenőrzésének álltak ellen a lopott fát szállító székelyszáldobosi romák, majd közösségük tagjaival kiegészülve rájuk is támadtak. Szembeszegülésük olyan erőteljes volt, hogy az események első napján, kedden nem is tudtak hatékonyan fellépni velük szemben.
A hét-nyolc méter hosszú, bő harminc centiméter átmérőjű fát lovaikkal vontató romákat kedden állították meg az erdészek, majd miután megbizonyosodtak, hogy a fát törvénytelenül termelték ki, intézkedni próbáltak. Ám a fatolvajok nem voltak együttműködők, fejszéjüket sem adták át, sőt, a helyzet annyira elmérgesedett, még a gázsprayt is kénytelenek voltak bevetni, hogy a helyzetet uralni tudják. Az erdészek hívták a helyi rendőrséget, és tárcsázták a 112-t is, de azt a községbeli rendőr javaslatára végül „visszamondták”, mondván, „megoldják ők a helyzetet”.
Az elkobzott fa mellett őrként hagyott két erdésznek hamarosan több tucat dühös cigánnyal kellett szembenéznie, ezért elszaladtak. A helyzet akkor sem változott, amikor mégis a csendőrök segítségét kérték: a négy állig beöltözött csendőr is tehetetlen volt a túlerővel szemben, s ők is menekülőre fogták. A rendőrség erőfeszítését végül szerdán koronázta siker, amikor a fő rendbontókat otthonukban megtalálták, s kihallgatásra vitték.
„Nagyon sok bajt okoznak a cigányok a székelyszáldobosiaknak: nyáron a mezőn garázdálkodnak, télen az erdőt dézsmálják. Megjegyzem, nem feltétlenül saját szükségletükre – többen is csoportosan dolgozva termelik ki a fát, s adják el cigánynak, magyarnak! Mindenki tehetetlen, mert hiába büntetik őket – a közbirtokosságnál halomban állnak a kiállított jegyzőkönyvek másolatai –, tudomást sem vesznek a bírságról, nem fizetik ki. Meggyőződésem, a falunak össze kell fognia, s közösen őrséget kell alkalmaznunk, olyat, amely sikerrel tudja felvenni a harcot az egyre bátrabbá váló garázdálkodókkal. Ha nem így cselekszünk, a magyarság megélhetése kerül veszélybe” – nyilatkozta Kolumbán János, a közbirtokosság elnöke.
