Hiszen többnyire szép, szennyezéstől mentes környezetben, hegyekben, erdők között gyakorolható, és jóformán az egyedüli szórakozás, amivel decembertől márciusig az egész napot friss levegőn lehet tölteni. Lelki hatásai is kiválóak: aki sízni vagy hódeszkázni jár szabad idejében, azt biztosan elkerüli a téli depresszió. Nem csoda, hogy évről évre többen várják türelmetlenül a pályanyitást – de jóval kevesebben készülnek fel rá megfelelően. Az idény előtti teendőket lapunknak a megyei hegyimentő-szolgálat csapatvezetője, Tulit Zsombor hegymászó foglalta össze.
Erőnlétünket erősíteni sohasem késő, az elpuhult szervezetet pedig fel kell frissíteni, mielőtt a hóra állunk. Kezdhetjük eleinte laza mozgással, a napi séta meghosszabbításával vagy intenzívebbé tételével, guggolásokkal, felülésekkel, húzózkodásokkal, és végezhetünk célzott tornagyakorlatokat is (a világháló bőven kínál ilyeneket), a lényeg, hogy mindenünket megmozgassuk. Így jobban fog menni a kanyarodás, kevésbé fáradunk el a pályán, és elejét vehetjük a sérülések tekintélyes részének is, azaz  örömteli kikapcsolódást biztosítuk magunknak. A legfontosabb – amit főleg a haladó sízők szoktak elfelejteni –, hogy senki nem úgy kezdi a szezont, ahogy tavaly befejezte, tehát óvatosabban, lassabban, könnyebb pályákon induljunk el. Én mindig úgy szoktam bevenni az első íveket, mintha először tenném...
Sok múlik a felszerelésen is, azt idejében rendbe kell hozatni hozzáértő szakemberrel: a léc talpát kijavítani, a kantnit megfenni, a kötéseket megzsírozni és beállítani kinek-kinek a testsúlya és tudása szerint; ez különösen használt felszerelés vásárlása után fontos. Az életlen lécnek vagy a túl szoros kötésnek súlyos következményei lehetnek, sokszor ezen múlik, hogy otthonunk kényelmében vagy a kórházban zárul a napunk.
Csak olyan pályán sízzünk vagy hódeszkázzunk, amelyet a közönség számára megnyitottak, és mindig a tudásunknak, a pillanatnyi erőnlétünknek, az időjárási és hóviszonyoknak – más hozzáállást kíván a havazás, a köd és a napsütés, a jeges, kemény terep, a porhó vagy a nehéz hó – megfelelő lejtőt, illetve sebességet válasszuk. Háromszéken nincs lavinaveszély, de a pályán kívül érhetik kellemetlen meglepetések a szűz terepek keresőit: egy-egy kiálló faág az erdőben, a hó alatt megbújó csutak, kő vagy akár drót, eldobott üveg, váratlan bemélyedés állíthatja fejre az embert.
Lehetőleg ne próbálkozzunk családtagjaink, feleségünk vagy gyermekeink tanításával: gyakran csak a rossz beidegződéseinket adjuk tovább. Van elég síoktató Háromszéken, jobbat teszünk szeretteinknek, ha rájuk bízzuk felkészítésüket. És legyünk tekintettel egymásra: évről évre többen hódolnak a sízésnek, hódeszkázásnak, emiatt zsúfoltabbak a pályák és több az olyan baleset is, ami egy kis odafigyeléssel elkerülhető lenne. Ha mégis megtörténik a baj, forduljunk szakemberhez: a hegyimentők a sugásfürdői és a kovásznai pályán is ott vannak, de a sífelvonók személyzetétől is lehet segítséget kérni; kéréseiket, utasításaikat azonban nemcsak ilyenkor, minden esetben szívleljük meg. A sízésnek is van tízparancsolata, ezeket a nemzetközi síszövetség dolgozta ki – ha betartjuk őket, nagy esélyünk van arra, hogy valóban jó élményeket szerezzünk magunknak télen.