– Huszonegy fordulót követően 35 ponttal az előkelő ötödik helyen áll a Sepsi OSK. Számítottál az idény elején egy ennyire jó őszi idényre?
– Őszintén megmondom, hogy nem számítottam erre. Azt tudtam, hogy meg fogjuk állni a helyünket, viszont a mérkőzések elteltével emeltük a mércét. Ahogy teltek a fordulók, észrevettük, hogy többre vagyunk képesek, ezt pedig ki is használtuk. Többet dolgoztunk, ambíciósabbak és realistábbak lettünk, vagyis nem véletlen, hogy idáig eljutottunk.
– A piros-fehér mezes játékosok eddigi teljesítményét hogyan tudnád értékelni?
– Nagyon elégedett vagyok velük. Minden mérkőzésen azon voltak, hogy a maximumot hozzák ki magukból, illetve mi, edzők is belőlük. Voltak olyan meccsek, amelyek nem jöttek össze úgy, ahogy elterveztük, viszont annak megvan az oka, hiszen tévedtünk mi is a fizikai felkészítés során, mert volt olyan alkalom, amikor a fiúk nem tudták hozni a formájukat. Mindent figyelembe véve, teljes mértékben elégedett vagyok velük, persze voltak olyan mérkőzések, ahol jobb eredményt is elérhettünk volna, ahol megérdemeltük volna, hogy nyerjünk. De ha őszinte akarok lenni: olyan találkozók is voltak, ahol szerencsével nyertünk.
– Visszatekintve az eddigi szezonra, edzőként hogyan látod, melyik volt a legjobb és a leggyengébb mérkőzésetek?
– Sok olyan meccs volt, ahol nagyon jól játszottak a fiúk, ezért nehéz kiválasztani azt az egyet, amit a legjobbnak tartok. A hazai mérkőzéseink többsége elég jól sikerült, jöttek az eredmények is, persze nekünk is meglepetés volt, amikor az UTA négyet kapott tőlünk, vagy a Suceava is hat góllal távozott. Nehéz nagy arányú gólkülönbséggel nyerni az olyan csapatok ellen, amelyek már régóta a másodosztály meghatározó alakulatai, sőt, az előző versenykiírásban hajtottak az I. ligába jutásért. Elmondhatom, nekünk is kicsit fura, hogy ilyen eredményekkel nyertünk, persze az más, ahogy átéltük abban a pillanatban a mérkőzéseket. A Román Kupa negyedik fordulójában sem gondoltuk volna, hogy a Brassói FC ellen 5–1-re tudunk nyerni, ez kicsit nagy eredmény. Mégiscsak a Brassói FC-ről van szó, annak ellenére, hogy a második számú csapatával lépett pályára, viszont ezt mi is elmondhatjuk magunkról. Tőlünk és tőlük is csak öt-öt kezdő labdarúgó játszott, szóval nem mondhatják azt, hogy az első számú együttessel álltunk fel. Összességében elégedettek vagyunk az eredményekkel, és nehéz mondani egyet közülük, viszont azt kiválasztani, melyik volt a leggyengébb, már könnyebb. Azt gondolom, két olyan mérkőzés volt, ahol nem jött össze semmi, plusz fizikailag sem voltunk a legjobb formában, nem tudtunk az ellenfél szintjére emelkedni. Az egyik ilyen találkozó a Szatmárnémeti Olimpia, a másik pedig Resicabánya ellen volt. Szatmárnémetiben az akarat megvolt, de hoztunk egypár rossz döntést a kapu előtt, nem sikerült gólt rúgnunk, a végén pedig fejben összezuhantunk. Hazai pályán Resicabánya ellen elhittük magunkat a kétgólos vezetés után, a vendégek viszont egyenlítettek, de a hajrában sikerült begyűjteni a három pontot.
– Mit tartasz a Sepsi OSK erősségének, ami akár előnyt jelent a többi alakulathoz viszonyítva?
– Egyértelműen az összefogást emelném ki. A nyáron mind olyan futballistákat igazoltunk, akik igazi csapatjátékosok. Mindegyik játékosnak megvan a maga plusza, amivel segíti a csapatot, és ezért tudtunk idáig eljutni, ezeket az eredményeket produkálni. Nagyon nehéz, ezt pedig tudják ők is és tudjuk mi is, sőt ezután még nehezebb lesz, de az a fontos, hogy most örüljünk annak, ami van. Nagyon jó a hangulat az öltözőben, anyagi problémáink nincsenek. Az eltelt öt hónap alatt voltak kisebb nézeteltéréseink, de mindenki tudja, az a legfontosabb, hogy a csapat haladjon előre.
– A téli szünetben számíthatunk változásra a keretet illetően? Milyen poszton erősítenétek?
– Mindenképp szeretnénk a keretet bővíteni számbelileg, az pedig magától értetődik, hogy próbálunk minél jobb játékosokat igazolni. Ez pedig azt jelenti, hogy legalább olyan jó labdarúgókat hoznánk, amilyenek már vannak, de én szeretném, ha az újak még jobbak lennének. Fontosnak tartom, hogy legyen konkurencia, harcoljanak meg a kezdő tizenegybe jutásért, mert véleményem szerint, ahol konkurencia van, ott az eredmény sem marad el. Szeretnénk egy középhátvédet, hiszen jelenleg csak kettő van, szükségünk lenne egy-két középpályásra, illetve egy csatárra is. Nagyon örülnék, ha huszonegy év alattiakkal bővülne a csapatunk. Nem mondhatnám, hogy rosszul állunk huszonegy év alattiak terén, mert igazán tehetségesek, de eddig köztük nem tudtunk konkurenciát teremteni. Megszokták, hogy muszáj játszaniuk, így egy kicsit lazábban kezelik a helyzeteket, ami többször is előfordul.
– Január 9-én kezditek a felkészülést. Hová fogtok edzőtáborba utazni?
– A felkészülés első részét itthon töltjük, a fizikai alapozás nagy részét hazai környezetben végezzük, majd február 1-jén a törökországi Antalyában folytatjuk. Ott elsősorban a technikai felkészülésen lesz a hangsúly, illetve tíz nap alatt szeretnénk legalább öt felkészülési mérkőzést is játszani. Reméljük, összejön, hogy minden második nap játszunk, az eddigi visszajelzések alapján pedig úgy néz ki, hogy megvalósul az erre vonatkozó tervünk.
– A jó eredményeket látva, változott a csapat célkitűzése az idény kezdetéhez viszonyítva?
– Az én szempontomból nem, a vezetőséggel pedig erről még nem beszéltünk. Véleményem szerint ők is úgy gondolják: építsünk egy csapatot, hogy az időjárási viszonyoktól függetlenül eddig nagyon szép számban kilátogató nézők, szurkolók a folytatásban is legyen, amiért kijöjjenek a stadionba. Szerintem az nekünk túl nagy falat, hogy az első másodosztályos évünkben feljussunk, nem vagyunk arra még felkészülve. Fontos, hogy realisták legyünk, maradjunk két lábbal a földön, és építsünk egy ütőképes csapatot a közeljövőre. Azon vagyunk, hogy ebben a szezonban minél jobb eredményeket érjünk el, viszont, ha az idény végén az első háromban végzünk, nem fogunk félreállni. Ezt majd a mérkőzések hozzák, illetve a szezon második felében kilenc meccsünk lesz idegenben. Nagyon nehéz lesz a nagy csapatok ellen idegenben pontot szerezni, de azon leszünk, hogy minden mérkőzésen a maximumot hozzuk ki.
– Mivel lennél elégedett a szezon végén?
– Igazság szerint elégedett vagyok a teljes évvel. Tavaly ilyenkor még a III. ligában játszottunk, és nem hiszem, a sepsiszentgyörgyi labdarúgás történetében lett volna arra példa, hogy a II. ligába jutást követően ilyen előkelő helyen álljon a csapat. Örülök, hogy ilyen jó játékosokat tudtunk igazolni nyáron, pedig sokan negatív kritikával illettek, nem bíztak az ítélőképességünkben. Olyan kritikákat kaptunk, hogy Hadnagyon kívül csak olyanokkal kötöttünk szerződést, akik senkinek nem kellenek, például Minciună és Burlacu. A kollégámmal, Kulcsár Lászlóval bíztunk ezekben a játékosokban, és ennek meglett a gyümölcse.
– Szezon közben többször is említetted, hogy egyes csapatok véletlennek tartják a Sepsi OSK elért eredményeit és a tabellán elfoglalt helyét. Azt gondolom, hogy erre rácáfoltatok huszonegy fordulót követően.
– Így van, rácáfoltunk, ennek hatására pedig minket is számba kezdtek venni. Egyik ellenfelünk sem gondolta volna, hogy újonc létünkre ilyen szép eredményeket érünk el. Munkával sikerült eddig eljutnunk, reméljük, a folytatásban még jobb lesz. Említettem, hogy néhány mérkőzésen szerencsével nyertünk, viszont, ha még egy kis szerencsénk lett volna, most még előkelőbb helyen állnánk a tabellán. Râmnicu Vâlceán szerencsénk volt, hogy a 95. percben kaptunk tizenegyest, viszont azt már nem lehet mondani, hogy Suceavának szerencsével rúgtunk hatot. Brassóban pedig megérdemeltük volna, hogy nyerjünk a mutatott játék alapján, de nem volt szerencsénk.
– Jellemző a játékotokra, hogy nagyobb mezőnyfölényben játszotok, és többet birtokoljátok a labdát, viszont a támadásokat nem sikerül befejezni. Ez minek tudható be?
– Véleményem szerint a játékosok egymástól többet vártak el, mint saját maguktól. Nem úgy álltak fel, hogy most én fogom eldönteni a mérkőzést, hanem majd eldönti Hadnagy, Ene vagy Huiban, és ezért érezhető volt ilyenkor a részükről egy kis lazaság. Amikor pedig úgy álltak fel, hogy ezúttal én fogom eldönteni a három pont sorsát, akkor nem tudtuk számolni, ki mennyi gólt rúgott.
– A szurkolók mindenhova elkísérték a csapatot, mindig megállás nélkül biztatták a fiúkat a sportszerűség határain belül. Te hogyan látod az őket ért atrocitásokat?
– A szurkolók tényleg mindenhova elkísértek, hol többen, hol kevesebben voltak, illetve nagyon sokat segítettek rajtunk, ők voltak a tizenkettedik játékos. Azt gondolom, hogy a jövőben nagyon fel kell készülni, mert a Kovászna és a Hargita megyeieket mindig másképp kezelik. A mi szurkolóink többször is bebizonyították, hogy civilizáltan is lehet biztatni kedvenc csapatukat, és ez nagyon jól érezhető a többi alakulat drukkereihez viszonyítva. Fontos, hogy a jövőben se válaszoljanak a provokációkra. Mérkőzések közben nemcsak a szurkolókat, hanem minket is trágár szavakkal bombáznak, de azt kell mondanom, ezt már megszoktuk, sőt, van egy olyan érzésem, hogy a jövőben ezek az atrocitások még durvábbak lesznek.