A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége az erdélyi magyarság megmaradásának egyik fontos alappillére volt az elmúlt években, és mindeközben szilárd partnere a magyar kormánynak a külhoni magyarság identitásának megőrzéséért vívott harcban – hangsúlyozta Potápi Árpád, a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára szombaton a pedagógusszövetség megalapításának huszonötödik évfordulója alkalmából tartott sepsiszentgyörgyi ünnepségen. A jubileumi rendezvénynek a Székely Mikó Kollégium adott otthont, ahol 1991. december 14-én nyolcvannégy küldött jelenlétében írták alá az alapító jegyzőkönyvet.
Sepsiszentgyörgy középiskoláinak zászlós bevonulásával kezdődött az ünnepség, közreműködött a Plugor Sándor Művészeti Líceum Maksai József vezette fúvóskvintettje. A mintegy háromszáz résztvevő közösen énekelte a Szózatot, orgonán kísért Lőfi Gellért. A felvezető szöveget, a felszólalók bemutatását és a műsorszámok konferálását Szabó Margit, az RMPSZ alsó-háromszéki elnöke vállalta.
Burus-Siklódi Botond, a pedagógusszövetség országos elnöke szerint kell az ünnep, az ünneplés, mert gyakran lankad a remény, a hit. Az elmúlt huszonöt esztendő a szolgálat, a magyar nyelvű közoktatás minőségi fejlesztése érdekében végzett munka, az építkezés, a küzdelem ideje volt, sikerekkel és néha kudarccal – mondotta. „Annak érdekében, hogy gyermekeink, unokáink majd egy jól működő, megbízható, minőségi oktatási rendszer keretében tanulhassanak, minden kínálkozó lehetőséget meg kell látnunk, ki kell használnunk, és ez nem egyszemélyes feladat. Ennek eléréséért több szinten kell mindenkinek megtennie a legtöbbet, amit tudása, tehetsége, szakmai helyzete lehetővé tesz. Más a feladatuk az oktatáspolitikai folyamatok alakításában tevékenykedőknek, más a feladatuk civil szervezeteinknek, a pedagógusoknak, a diákoknak, a szülőknek, és más a feladata az anyaországnak. (…) Célunk közös: az oktatási rendszer és ezen belül a magyar nyelvű oktatási rendszer fejlesztése, a minőségi oktatás biztosítása. Ehhez elengedhetetlen az együttműködés, az oktatás különböző szintjein tevékenykedők közötti párbeszéd, az áhított szakmai szolidaritás. Szövetségünk a jövőben is megtesz mindent annak érdekében, hogy ez az együttműködés fennmaradjon, erősödjön.”
A pedagógus emberformáló, identitásközvetítő szerepéről beszélt Kondor Ágota, a Székely Mikó Kollégium igazgatója, a szövetség alapításának körülményeit pedig Péter Sándor, az RMPSZ háromszéki elnöke ismertette, aki javasolta, hogy Sepsiszentgyörgyön állítsanak szobrot Apáczai Csere János emlékére, mely alkotás egyben jelképezze a mindenkori magyar pedagógusok előtti főhajtást.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere üzenetét Sztakics Éva alpolgármester közvetítette: „Szeretném, ha arról beszélhetnék, hogy Sepsiszentgyörgynek ma a számos kiváló állami iskolája mellett két, szilárd alapokon álló egyházi iskolája is van: a református egyház által működtetett Székely Mikó Kollégium, valamint a katolikus egyház égisze alatt tevékenykedő Kós Károly úti iskola. Szeretném azt mondani, hogy a székelyföldi diákok az angol mellett román nyelven is helyesen társalognak, hogy a pedagógusok társadalmunk megbecsült tagjai, akiknek nem kell meghúzniuk a derékszíjukat, ha a gyermekük egyetemen tanul. Bár csak azt mondhatnám, hogy a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti egyetemen vagy a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudomnyegyetemen önálló magyar fakultáson tanulhatnak gyermekeink. A felsoroltakkal azonban nem dicsekedhetünk. Mert sajnos iskoláinkat visszaállamosították, az egyházi javakat mind a mai napig nem szolgáltatták vissza, és bármennyire is szeretné megtanulni a román nyelvet a székelyföldi diák, képtelen rá a jelenlegi helyzetben. (...) Pontosan ezekért van szükségünk olyan megbecsült szakmai szervezetre, mint amilyen a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, hiszen az említett problémákat egyénileg soha senki nem fogja megoldani.”
Nagy időkhöz nagy nemzedék kell
A pedagógusszövetség az elmúlt években megmutatta, hogy van olyan szent ügy, ami miatt, amelyért össze lehet fogni, és ez az anyanyelvi oktatás ügye – hangsúlyozta Potápi Árpád. Az államtitkár kiemelte: a szövetség negyedszázada azon dolgozik, hogy a magyar jövő garanciáinak építményeit, a magyar iskolákat összekösse a pedagógusok által, és ez a szilárd kötelék megtartsa ezeket. Számtalan konferencia, továbbképzés, verseny valósult meg a szövetség szervezésében, mindezekkel azonban nem csak a minőségi magyar oktatás megteremtéséhez járult hozzá, egy közösséget teremtett, amely elkötelezett őrállója tudott lenni a magyarság ügyének is – mondotta. Potápi méltatta Lászlófy Pált, az RMPSZ örökös tiszteletbeli elnökét, akit a Bethlen Gábor Alapítvány nemrég Márton Áron-emlékéremmel tüntetett ki.
Az RMPSZ a magyar kormány partnere a moldvai magyar oktatási programban, amelyhez idén 95 millió forinttal járult hozzá a magyar állam, jelenleg huszonkilenc helyszínen negyvennégy pedagógus tanít közel kétezer gyermeket – ismertette az államtitkár. Folytatják a szakképzés fejlesztését, amelyre 2015-től 311 millió forintot fordítottak, harminckilenc erdélyi szakképző intézmény tanműhelyének és tangazdaságának kialakítását, illetve felújítását valósították meg, és indul az óvodaprogram, amelyre a következő két évben 17 milliárd forintot fordít a magyar állam a Kárpát-medencében, Erdélyben 900 millió forintból mintegy kétszáz játszótér kialakítására kerülhet sor, 300 millió forinttal támogatják az óvodák eszközeinek fejlesztését, 227 millió forintot szánnak módszertani fejlesztésre. Potápi Árpád szerint „talán még soha nem volt ennyire szükség arra, hogy a pedagógusok összefogjanak és hallassák a hangjukat, együtt álljanak ki a magyar oktatási intézmények, azok vezetőit ért támadások ellen. A kényelmes napokról le kell mondanunk. A nagy időkhöz nagy nemzedék kell, megéri, hogy mindent megtegyünk a szent célért, azokért, akik utánunk következnek.”
Az államtitkár emlékplakettet adott át a pedagógusszövetségnek, és egymillió forintot informatikai eszközök vásárlására, s bejelentette, a nemzetpolitikai államtitkárság hárommillió forinttal támogatja Apáczai Csere János szobrának felállítását Sepsiszentgyörgyön.
Száz esztendővel ezelőtt az egységes magyar oktatási térben odafigyeltek a pedagógusképzésre, a jól megtervezett iskolaépületekre, aztán jött Trianon és a homogenizáló kommunizmus, amikor a magyarság elveszítette a térségben érzékelhető kulturális fölényét, majd a rendszerváltás után újból fel kellett építeni a rendszert, és ez még jelenleg sem ért véget – szólt az ünneplő közösséghez Maruzsa Zoltán, a nemzetpolitikai államtitkárság miniszteri biztosa.
Összefogásra buzdítanak
„Addig vagyunk magyar közösség, amíg magyarul beszélünk, amíg magyar nyelvű iskoláink vannak, és ezekben az iskolákban a modern kornak megfelelően versenyképes diákokat tudunk képezni” – szögezte le Király András, az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkára. Emlékeztetett, hogy 1989 előtt nem voltak önálló magyar tanintézményeink, jelenleg száztizenhét magyar tannyelvű középiskola működik, ebből hetvennégy önálló jogi személyiséggel rendelkezik. Ezernégyszáz helyen folyik valamilyen szintű magyar nyelvű oktatás, amelyben több mint tízezer pedagógus dolgozik – mondotta. Az államtitkár szerint a politizálás, a cselekvés és az érdekvédelem közösen kell hogy hatással legyen a közösségünkre. Úgy véli, a jelenlegi magyar oktatási hálózat jól működik, s bár nem autonóm, meg lehet teremteni annak lehetőségét, hogy azzá váljék, de mégis „visszaköszönnek a kilencvenes évek, érzem, hogy szükség van a még nagyobb összefogásra”.
A Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége nevében Bukur Tamás elmondta, jelenleg Romániában a diákok nem szeretnek iskolába járni, mert nem érzik ott jól magukat, szerinte, ha a tanuló fontosnak érzi magát, ha figyelnek rá, akkor könnyebben rá lehet bírni arra, hogy tanuljon, hogy feladatokat végezzen el.
Az oktatás, nevelés nemcsak pénz kérdése, hanem a léleké is – hangsúlyozta Sógor Csaba, az RMDSZ európai uniós parlamenti képviselője, és felajánlott egy diáknak és egy tanárnak egy kétnapos brüsszeli látogatást.
„Az eltelt huszonöt esztendő közös tanulsága egyházaink és magyar oktatásunk számára, hogy a félig véghezvitt dolgok, a szépítőleg kompromisszumnak nevezett meghátrálások nem hozhatnak megoldást gondjainkra. Tévútra térített rendszerváltozásunkhoz hasonlóan egyházaink és oktatásügyünk sem állhat igazán talpra és nem teljesedhet ki, hogyha nem rendelkezhetünk velük, hogyha nem vívhatjuk ki intézményes autonómiánkat” – közvetítette Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető igazgatója Tőkés László, az EMNT elnöke gondolatait, és ismertette, szervezetük Kós Károly-díjjal tünteti ki Lászlófy Pált, amelyet január 14-én Nagyváradon adnak át.
Ma különösen igaz és időszerű: a nemzetstratégia talán legfontosabb sarokköve a mindenki számára elérhető minőségi oktatás – vélekedett Gáll Hajnal, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának képviselője. Szerinte a korszerű, használható és felelősséggel párosuló tudás egy közösség boldogulásának aranyfedezete.
Felolvasták Liptai Kálmán, az egri Eszterházy Károly Egyetem rektora üdvözlőlevelét, a Kárpát-medencei magyar pedagógusszervezetek nevében pedig köszöntőt mondott Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke, majd szerre ajándékokat adtak át az RMPSZ-nek a felvidéki, kárpátaljai, vajdasági, észak-bácskai, horvátországi szervezetek küldöttei.
Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének volt elnöke, örökös tiszteletbeli elnök felidézte a kezdeteket, amikor az akarat nem hiányzott, de a körülmények sok akadályt gördítettek útjuk elé. Köszönetet mondott a szervezet minden tagjának, megemlékezett az elhunytakról, és hangsúlyozta, az anyaország és oktatási intézményei anyagi és erkölcsi támogatása jövőben is kulcsfontosságú, meghatározó lesz. Végezetül Márton Áron szavait idézte: „Amint az egyénnek joga van az élethez, a családalapításhoz, a szabadsághoz, a munkához, a becsülethez, a tulajdonhoz, a művelődéshez, a vallás szabad gyakorlásához, ugyanúgy joga van a nemzetiségnek, hogy a maga sajátos életét szabadon élje, kultúráját fejleszthesse, a saját ügyeit a maga alkotta szabályok szerint és saját szervei által a maga felelősségével intézze a vele együtt lakó népek jogos érdekeinek tiszteletben tartása mellett.”
A pedagógusszövetség post mortem RMPSZ-díjjal emlékezett meg az 1980-ban elhunyt vargyasi Borbáth Károly történészről, könyvtárosról, pedagógusról, a díjat a vargyasi Borbáth Károly Általános Iskola igazgatója vette át. Az RMPSZ emlékplaketteket és emlékérmeket adott az RMPSZ helyi, megyei, területi szervezeteinek, az országos elnökség tagjainak, civil szervezeteknek, az erdélyi magyar történelmi egyházak, hazai és magyarországi egyetemek képviselőinek, a hazai magyar poltitikai pártoknak és alakulatoknak, a magyar kormány, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Magyarország konzuli hivatalai képviselőinek, Kárpát-medencei pedagógusszervezetek vezetőinek.
Az ünnepségen közreműködött a Sipos Zoltán vezette Pro Musica kamarakórus, énekelt Steckbauer-Hanzi Réka, Nyisztor Ilona és Vaszi Levente, verset mondott Kilyén Ilka színművésznő, Incze Melinda és Turbuk Mária, fellépett a Székely Mikó Kollégium néptánccsoportja. Áldást mondott Zelenák József esperes, evangélikus püspökhelyettes.