Farcádi Botond
Elég egyértelmű üzenetet fogalmazott meg tegnapi sajtónyilatkozatában Klaus Iohannis államelnök: a leendő miniszterelnököt érintő, választások előtt megfogalmazott feddhetetlenségi elvárásai nem változtak. Magyarán: nem kívánja kormányfővé kinevezni a jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt Liviu Dragneát. Hogy mit tesz, ha a szociáldemokraták mégis elnöküket javasolják a tisztségre, arról az újságírók ismételt kérdései után sem beszélt az államelnök.
Tény, hogy Iohannis nincs könnyű helyzetben: ha kinevezi Dragneát, az egyrészt törvénybe ütköző, hiszen érvényben levő jogszabály tiltja ezt, másrészt még megmaradt hívei jelentős része is hátat fordítana neki, harmadrészt pedig ismét egy olyan kormánnyal kellene együtt dolgoznia, amelyet politikai ellenfelei irányítanak. Érthető hát, hogy még a parlamentbe bejutott pártok képviselőivel ma esedékes tanácskozások előtt kemény üzenettel rukkolt elő az államelnök: kijelentései tárgyalási pozíciójának erősítését is szolgálhatják egy olyan párttal szemben amely, tetszik, nem tetszik, a demokrácia szabályait tiszteletben tartva aratott elsöprő győzelmet a vasárnapi választásokon. Csakhogy, bár az államelnök nevezi ki a miniszterelnököt, a parlamenti többség akaratát nem veheti semmibe – ez olyan állóháborúhoz vezethetne, amely első lépésben politikai válságot okozhatna, de gazdasági, társadalmi következményei is súlyosak lehetnek. Jól tudja ezt Klaus Iohannis is, feltételezhetően tehát van valamiféle elképzelése arról, hogy kire és miként bízza az ország irányítását. Aligha lehet véletlen, hogy ilyen sokáig kivárt – a meglehetősen egyértelmű eredménnyel zárult vasárnapi voksolás után két nappal szólalt meg a nyilvánosság előtt, a pártokat pedig csak mára hívta konzultációra a Cotroceni-palotába –, és az sem tűnik egyszerű időbeni egybeesésnek, hogy tegnap került nyilvánosságra: pár nappal korábban Iohannis telefonon tárgyalt a leendő amerikai alelnökkel, Mike Pence-szel. Talán ez is a szociáldemokratáknak címzett üzenet része: az elnök azt akarja sugallni, hogy stratégiai partnereik, az amerikaiak elvárásait is tolmácsolja, amikor a miniszterelnök személyéről beszél.
Hogy az államelnök beavatkozásának milyen hatása lesz majd, még nem tudjuk. Kívülről nézvést kissé késeinek tűnik Klaus Iohannis elszántsága – a jobboldali ellenzék, de tán a szavazók is egyértelműbb elköteleződést és aktívabb fellépést vártak volna tőle és Dacian Cioloştól a kampány idején is! –, ráadásul mozgástere is meglehetősen korlátozott. Felelőssége pedig óriási: úgy kell megakadályoznia, hogy az ország élén egy jogerősen elítélt politikus álljon, hogy közben ne idézzen elő politikai válságot. Dragneáék márpedig nem kívánnak alkudozni – a Cotroceni-palotai konzultációkra szóló elnöki meghívó elutasítása legalábbis ezt jelzi.
