Ha megvizsgáljuk az RMDSZ-re leadott szavazatok számának alakulását a parlamenti választásokon, nem sok dicsekvésre van okunk. Az eredmény nem tekinthető áttörésnek, csupán a trend fordult meg. Szerencsére az előrejelzés nem igazolódott be. Még mielőtt kényelmesen hátradőlnének, érdemes megvizsgálni, lehetőleg öntömjénezés nélkül, hogy mi vezetett ide. Ezzel kapcsolatosan lenne egypár észrevételem.
A szavazatokat az RMDSZ az MPP-vel együtt kapta, az EMNP-t a Fidesznek sikerült meggyőznie, hogy ne indítson jelölteket, így csak a mozgósításra kellett összpontosítani, versenytársak nélkül. A választók pedig díjazták a magyar–magyar összefeszülés hiányát. Lehet, hogy megfelelő kompromisszumkészséggel az EMNP-vel is kiegyezve, tovább lehetett volna növelni a szavazatok számát. Lett volna honnan! Próbálják elfogadni, hogy mások is vannak, akik ugyanazt akarják, de más módon. Hatékonyabb a tárgyalás, mint az egymás elleni harc.
A Fidesz felismerte, hogy a másik két pártnak nincs jelentős társadalmi támogatottsága, miközben az RMDSZ-re is egyre kevesebben szavaznak (a kezdeti közel egymillióról 400 ezer alá csökkent a támogatottsága), de a jószomszédi kapcsolatokban egy erős magyar parlamenti képviselet sokat segítene. Ezért teljes mellszélességgel beszállt a kampányba, felhasználva Orbán Viktor miniszterelnök népszerűségét, a rendelkezésére álló elektronikus médiát, elfelejtve az RMDSZ Fidesz-fóbiáját, hogy milyen gyorsan igyekezett annak idején az MSZP ideiglenes győzelméhez is gratulálni, vagy Medgyessyvel, Năstaséval, Göncz Árpáddal együtt koccintani december elsején Budapesten. Ennél több segítséget nem tudnék elképzelni. Remélem, a választások lejártával a kapcsolatok tovább erősödnek, mindkét fél és főleg a mi javunkra. Nem mindegy nekünk sem, hogy milyen a két ország közötti kapcsolat. Jó lenne a híd szerepét ténylegesen is betölteni.
A román államgépezet is jelentősen besegített a magyarellenes hisztériáival, amit meg lehetett lovagolni, csak a magasra emelt labdát kellett leütni. Egyből hitelessé vált az Erdély-központúság. A szavazatok több mint 90 százaléka onnan jött. Ha a képviseletet szó szerint vesszük, ez kötelességük is. Tovább már nem lehet sunnyogni és arra hivatkozni, hogy most éppen nem időszerű. Tessék időszerűvé tenni, felvenni a kapcsolatot azokkal a román szervezetekkel is, amelyeknek elegük lett Romániából, és igen, az EMNP-vel is. Egyedül úgy sem lehetne eredményt elérni. Erdély is eléggé bepirosodott, ezt ki is lehet használni. A többségi pártban is elég sok erdélyi lesz.
A megújulást bizonyítandó a lista átrendezése – hogy a vásárhelyi, opportunistának tartott öregek lekerültek róla – sokunkban bizakodást keltett. Legyen ez egy kezdet, hogy eljuthassunk oda, hogy a következő választásnál egy ténylegesen megújult szövetségnek ne kelljen könyörögnie a választóknak, ne kelljen külső segítséghez fordulnia. Észrevehető, hogy a megyei RMDSZ-vezetés közelebb áll a választóihoz, kevésbé megy szembe a választó akaratával, mint az országos vezetés. A szavazatok majdnem fele-fele arányban oszlanak meg Székelyföld és a többi erdélyi megye között.
A választási kampányban felerősödött az érdekképviselet. Biztosan ez is sok szavazatot hozott. Jó lenne ezt folytatni, és olyan tevékenységekben és rendezvényeken is részt venni, amelyek ötlete nem az RMDSZ-től származik, és nem a szövetség szervezi. Miért nem lehetne azt az autonómiatervezetet is együtt az EMNP-vel vállalni? Az intézményeink, vezetőink elleni támadásokat nem csak kelletlenül, félig-meddig szóvá tenni, állandóan a másik fél érzékenységére gondolni? Ha az RMDSZ minden magyar érdekképviselőjének tekinti magát, tegyen róla, hogy a választói is annak tekintsék. Igen, a kézdivásárhelyi „terroristákra” gondolok, akiknek meghurcoltatását nagyon sokan aránytalannak tartjuk, és ugyanakkor nagyon magukra hagyottaknak is.
Természetesen lehet folytatni az elvárásokat, én csak egy vagyok a több mint 430 ezer választóból.

Szakács Béla, Sepsiszentgyörgy