A sepsiszentgyörgyi autóversenyzőink közül Szabó Csongor teljesen boldog idei eredményével, miután második lett a román ralibajnokság 9-es géposztályában és 16 pontos előnnyel nyerte meg a Suzuki Kupát, de Kelemen Péter nem elégedett a Suzuki Kupa-beli bronzéremmel és bajnoki negyedik helyezéssel, hiszen többre számított ebben az évben. Szabó elmondása szerint idén jó anyagi háttérrel rendelkezett, így a szezon teljes egésze alatt csak a versenyzésre koncentrált, Kelemen pedig pozitívumnak tartja azt, hogy ott voltak az idény összes versenyén. Ezekről és más dolgokról faggattuk pilótáinkat, akikkel az elmúlt hét folyamán beszélgettünk.
– Mozgalmas idény van a hátatok mögött, hogyan tudjátok értékelni az októberben véget ért szezont?
Szabó Csongor: – A 9-es géposztályban is a bajnoki címért harcoltunk, ám csak ezüstéremmel zártuk az évet, a Suzuki Kupa-beli első hely mellett csakis jónak tudom értékelni szezonunkat. A 9-es osztálybeli elsőségért folytatott harcban volt egy tévedésünk Aradon és Bákóban egy technikai malőrünk, amivel el is úszott a bajnoki cím. Mindezek ellenére teljes mértékben elégedett vagyok az általunk elért eredménnyel, roppant élveztük a versenyzést, és nagyon boldogok vagyunk, hogy két kategóriában is dobogóra állhattunk.
Kelemen Péter: – Számunkra roppant mozgalmas volt a 2016-os idény, hiszen részt tudtunk venni a román ralibajnokság összes futamán. Ez már magában jónak minősíthető évet jelent. A szezon elején jobb eredményt reméltünk, ám új autóval vágtunk neki a pontvadászatnak. Határozottan jónak nem mondhatom eredményünket, hiszen előrébb szerettünk volna végezni mindkét kategória ranglistáján. A Suzuki Kupát a harmadik, míg a 9-es géposztályban a negyedik helyen zártuk az évet, és úgy érzem, összetettebb a kisebb „kudarcunk” problémája. Lehet azt is mondani, hogy egy első szezont futva az autóval talán túl merészek voltak az elvárásaink. Ugyanakkor azt is ki kell mondanom, hogy az idény végére sem lett teljesen felszerelt a versenyautónk, mert hiányzott a differenciálzár. A szezon végére derült csak ki, hogy a Suzuki motorja sem a legmegfelelőbb paramétereken működött, és csupán az utolsó bajnoki futamra sikerült azt kicserélni. Én úgy érzem, egy-két évre szükségem van ahhoz, hogy összebarátkozzak egy autóval addig, amíg ki tudom hozni belőle a maximumot. Így történt a Daciával is, amivel még tavaly versenyeztem. A szűkös keret miatt kevesebbet edzettünk, így számomra maga a verseny volt az edzés. A nyolc futamból öt-hatra mentünk csak úgy el, hogy előtte való hetekben volt egy kisebb tesztelésünk, s határozottan ki tudom jelenteni, ez nem volt elég. Sajnos, ez pénz és idő kérdése... Mindezek ellenére, amióta versenyzek, ez volt számomra a legizgalmasabb szezon.
– Összességében elégedettek vagytok az eredménnyel?
Sz. Cs.: – Ahogy azt korábban is mondtam, teljes mértékben elégedett vagyok azzal, amit elértünk, és úgy érzem, teljesítettük a szezon elején megfogalmazott célkitűzéseinket.
K. P.: – Nem vagyok elégedett, hiszen többre számítottunk ebben az évben, a fent említett problémák ellenére is. Sokszor csak másodperceken vagy éppen gumidefekten múlott, hogy elsők leszünk egy versenyen, így egyszer sem tudtunk nyerni. Több gyorsasági szakaszon is győztünk, ez pedig biztató jel a tempónkra nézve, de összességében nem állt össze az első hely.
– Az idény legemlékezetesebb versenye?
Sz. Cs.: – Úgy gondolom, hogy az idei szezonban minden versenyre fogok valamiért emlékezni, hiszen mindegyiknek megvolt a maga szépsége. Ha egyet ki kellene emelnem, akkor a Hargita Gyöngye Rali lenne, hiszen ott dőlt el a Suzuki Kupában a bajnoki cím. Erre a versenyre mind technikailag, mind szellemileg erősen jól felkészültünk, a megfelelő időben a legjobb döntéseket hoztuk meg, és jó versenytempónknak köszönhetően megnyertük a monomárka-sorozatot.
K. P.: – Én a kolozsvári ralit mondanám a legemlékezetesebbnek, a legizgalmasabbnak, hiszen ott sikerült a legjobb tempót autózni. Számomra a szebeni rali is jónak minősíthető, hiszen ott derült ki, hogy tudunk úgy menni az autóval, és jobb helyezést is elérhetünk. Mindegyik aszfalton megtartott futam emlékezetes számunkra, hiszen a differenciálzár hiánya ezeken nem mutatkozott meg annyira, viszont a murvás ralikon egyértelműen hátrányban voltunk.
– A legrosszabb futam?
Sz. Cs.: – Annak ellenére, hogy Aradon nem szereztünk pontot, nem az volt a szezon legrosszabb versenye. Végig jól autóztunk, extrém körülmények között versenyeztünk, hiszen nagyon esett az eső, s murvás futam lévén, nagy volt a sár, a kijelölt útvonalon állott a víz. Egy szó, mint száz, nagyon nehéz verseny volt, s a második nap harmadik gyorsaságiján a navigátorommal úgy döntöttünk, hogy növelünk a ritmuson, és ez végül végzetes lett. A szakasz felénél az autó felúszott, próbáltam korrigálni a dolgon, de kiszöktettünk egy tisztásra. Ezzel nem is lett volna baj, de miután megálltunk, észrevettük, hogy mocsárban vagyunk, az autó beragadt, és esélyünk sem volt arra, hogy kiszedjük onnan. A szezon legrosszabb versenye a bákói rali volt, ahol a technika ördöge kibabrált velünk úgy, hogy a futam előtt az autót teljesen újba raktuk... Itt is a második napon ért utol a végzet, és megmagyarázhatatlan ok miatt kitört a Suzuki kereke. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy éppen befejeztünk egy gyorsasági szakaszt, s a célvonal és a stoptábla között történt meg a baj.
K. P.: – A legrosszabbnak az aradi versenyt mondanám, mert ott voltunk a legközelebb, hogy meglegyen az első hely. Minden az utolsó gyorsaságin múlott, Radu Neculával küzdöttünk az elsőségért, akivel ugyanabban a másodpercben volt az időnk. Ő óvatosan autózva beérte volna a második hellyel is, én viszont túlságosan határozottan vágtam neki annak a körnek, és emiatt túlerőltettem a dolgot, egy féktávnál lecsúsztunk az útról, és nem tudtuk befejezni a versenyt. Nem szereztünk pontot, s ez a végelszámolásnál sokat nyomott a latban.
– Mi az év tanulsága?
Sz. Cs.: – Nagyon nehéz volt összerakni az évet, s keményen kellett dolgoznunk ahhoz, hogy minden jól menjen, és elérjük ezeket az eredményeket. Megvolt a szükséges anyagi háttér, és úgy mentünk minden versenyre, hogy a vezetésen kívül egyébre nem kellett koncentrálnom. Folyamatosan tökéletes autónk volt, a szervizcsapat remek munkát végzett, s így könnyen lehetett versenyezni.
K. P.: – Az előző szezon után is ezeket a következtetéseket vontam le, mint most: nagyobb költségvetésre kell szert tenni, és többet kell edzeni. Nekem hiányoznak a gyerekkori gokart-kilométerek, a ralikrossz-kilométerek, hiszen vetélytársaim közül többen is megkapták ezt az iskolát, amit csak sok edzéssel lehet bepótolni.
– Csak nemrégiben ért véget az idei versenyszezon, de gondolom, ti már a jövő évi bajnoki idényre koncentráltok. Milyen terveket dédelgettek 2017-re?
Sz. Cs.: – A jövő évvel kapcsolatosan még sok a kérdőjel... Ha maradunk a jelenlegi autónál, akkor valószínűleg teljes bajnoki évet futunk majd, viszont nagyon játszom azzal a gondolattal, hogy külföldön is megmérettessem magam. Két-három versenyre gondoltam, de majd kiderül, hogy mi jön össze.
K. P.: – Az idényzáró futam után már elkezdtünk dolgozni, s minden tettünkkel a jövő esztendőre gondolunk. Nagyon közel van az első 2017-es verseny, ami a kommandói Hórali lesz. Ha jók lesznek a hóviszonyok, január elején kerül sor erre a versenyre, ami ugyan nem szerepel a bajnoki futamok között, de jó ott lenni. Keményen munkálkodunk a megfelelő anyagi háttér előteremtésén, s ha visszagondolok, tavaly ilyenkor sem álltunk jobban, mint most, és 2016-ban teljes szezont futottunk. Nehéz lesz a szükséges pénzt összeszedni a teljes idényre, s kompromisszumos megoldásként az is ott van előttünk, hogy nem indulunk minden versenyen, de az autót száz százalékban felkészítjük az adott futamokra. Itt gondolok a differenciálzárra, új elektronikára...
– Változás a csapatban, az autóval?
Sz. Cs.: – Egyelőre ezekről a dolgokról nem szeretnék beszélni, hiszen vannak elképzeléseink, terveink, ám minden az anyagiaktól függ. Gondolkodtunk autóváltáson, de oda rengeteg pénz kell...
K. P.: – Jövőre is ugyanazzal a Suzukival fogunk versenyzeni, továbbra is Molnár Gyula lesz a másodpilótám, és szervizcsapatom is megmarad. Minden egyéb pénzfüggő.
– Mi tudtok a 2017-es idényről?
Sz. Cs.: – Még nem döntöttünk a jövő évi szezonnal kapcsolatosan, a bajnokság előreláthatóan hét vagy nyolc futamból áll majd. Úgy gondolom, a végleges versenynaptár januárban készül el. Biztos vagyok abban, hogy minden géposztály minden versenyzője, csapata készül valami újjal, de ezekre a dolgokra csak az első versenyhelyszínen derül majd fény.
K. P.: – Túl vagyunk a Román Autósport-szövetség által szervezett díjkiosztó gálán, ám ezen semmilyen konkrétum nem hangzott el a soron következő szezonnal kapcsolatosan, inkább mindenki jövő esztendei terveiről beszélt. Úgy tűnik, egy-két pilótát leszámítva megmaradna a Suzuki Kupa mezőnye, s arról is szó esett, hogy ebben a sorozatban a szervezők 2017-ben több indulóval számolnak.
– Mi lesz a jövő évi célkitűzésetek?
Sz. Cs.: – A 9-es géposztályban szeretnénk versenyezni továbbra is, hiszen ott volt mindig a legnépesebb a mezőny. A bajnokság talán legjobb kategóriája ez, vetélytársaimmal nagyokat harcoltunk. Mik a jövő évi célkitűzéseim... Hát ez jó kérdés. Egyszer el kell döntenünk, mit szeretnénk 2017-ben. Ha indulunk külföldön, akkor az nagyobb odafigyelést igényel, és ezért a hazai bajnokság egy picit háttérbe szorul. A 9-es géposztályban továbbra is bajnoki címért harcolunk, a Suzuki Kupában valószínűleg nem indulunk, hiszen ott már megnyertük azt, amit lehetett.
K. P.: – Azt szeretném, ha a mostani autóval minden 2017-es versenyen el tudnánk indulni, de ahogy már mondtam, ez nagyon pénzfüggő. Egyértelműen az első helyért harcolunk, ám ha nem tudunk ott lenni az összes versenyen, akkor minden futamból a legtöbbet szeretnénk kihozni, és minél több kilométert akarnánk megtenni.
