1989. december 25-e talányai
A Rendkívüli Katonai Törvényszék ítéletét december 25-én 14 óra 50 perckor a tergovistyei (Târgovişte) laktanyában hajtották végre. Ahogy azt Stănculescu tábornok a tergovistyei laktanyába érkezésekor eltervezte, a kivégzőosztag ejtőernyősei az őrszoba falánál agyonlőtték a diktátorokat.
A kivégzőosztagot Victor Atanasie Stănculescu már a tergovistyei per előtt összeállította. A tábornok hármat választott ki a Boteni-ből érkezett nyolc ejtőernyős közül: Ionel Boeru századost, Dorin Cârlan őrmestert és Octavian Gheorghiu szakaszvezetőt. A kivégzés kapkodva történt. Ennek oka az akkori feszültség, de az is, hogy a két napja honvédelmi miniszter, Nicolae Militaru a per alatt Bukarestből folyamatosan telefonon zaklatta a tergovistyei 1417-es katonai alakulat parancsnokát, Andrei Kemenici ezredest. A Boeru százados által vezetett ejtőernyősök röviden, tűzparancsra sem várva végezték ki Ceauşescuékat.
,,Ördögödre leltél, Leana!”
A kivégzőfalig vezető út szörnyű volt azok számára is, akiknek Ceauşescuék kivégzése volt a feladatuk. Az ejtőernyősök tele voltak aggodalommal. Ionel Boeru százados: „Túljutottam az épület sarkán. A szemben lévő falra néztem, amely, bár csak húsz méterre volt, nagyon messzinek tűnt. Maximálisan izgatott állapotban voltam, a kimerülésig feszült. Rémület, düh, türelmetlenség, a hibázástól való félelem, a fal felé haladás kínja. Mintha akasztásra mentem volna. Mintha én magam lettem volna az elítélt. Arra számítottam, hogy rám szakad az ég, hogy meghasad a föld, hogy elnyel. Csak a falat láttam, a fal mintha ingadozott volna, mintha távolodna, mintha leomlana. Ölnöm kellett, ez a gondolat pedig megbénított, és attól féltem, nehogy ne bírjam idegekkel, nehogy szétrobbanjon a szívem, nehogy megőrüljek.”
A kivégzőosztag másik tagja, Dorin Cârlan őrmester attól félt, nehogy ők, az ejtőernyősök legyenek a célpontok: „Ahogy kiléptünk a kaszárnya udvarára, arra ébredtünk, hogy több száz fegyver irányul ránk. Több ezer lövedék indulhatott a két parancsnok vagy kísérőik irányába. De nem visszakozhattunk. Az egyik katona, aki mellett elhaladtak, ellenségesen odaszólt Elenának: »Ördögödre leltél, Leana!«.” Egy másik szemtanú, Iulian Stoica főhadnagy a választ is hallotta: „Vigye el anyádat az ördög!” A katonának Maşinuţă volt a laktanyában a beceneve.
A halál fala
Az ejtőernyősök később is feldúltan beszélnek arról, miként cselekedtek azokban a pillanatokban. Ionel Boeru százados a következőket mesélte Viorel Domenicónak A kivégzés után havazott című könyvében: „Amikor a falhoz közeledtem, megrezzentem. Bár utánam indult, s bár nem láttam elmenni mellettem, Teodor Gheorghe szakaszvezető már ott várt Elenával. Átadtam neki Nicolaét is, visszaléptem néhányat, oldalvást, és jeleztem neki, hogy ő is húzódjon félre. Már nem volt hangom. Aztán tüzet nyitottam.”
Szintén Boeru idézi fel azt is, hogy a kivégzés után tárjában már csak egyetlen lövedék maradt. „Szóltam a társaimnak: »Állítsátok sorozatlövésre, és a parancsomra csípőből tüzeljetek!«. Amikor kimontam: »Tűz!«, már meg is húztam a ravaszt. Én voltam a legstresszesebb. Három sorozatot lőttem ki. A 30 lövedékből 29-et, három sorozatban. Az elsőt lábra, ez térdre kényszerítette Nicolae Ceauşescut. A második a mellén érte, és ettől a hátára esett. A következő sorozat a másik (Elena Ceauşescu) felé irányult. Ő valahova oldalra, a jobb oldalára zuhant.”
Abban a pillanatban a másik két ejtőernyős is lőni kezdett. Octavian Gheorghiu egyetlen sorozatot lőtt ki, Dorin Cârlan egyetlen lövedéket. Izgalmában a géppisztolyt egyes lövésre állította, holott sorozatlövés beállítására kapott parancsot. Dorin Cârlan így emlékszik vissza: „Amikor két-három lépésre értünk a faltól, Ionel határozott hangon azt mondta nekünk: »Engedjétek el őket, lépjetek vissza!« Az első sorozatot Nicolae Ceauşescuba lőttem, nagyon közelről, alulról felfelé, a mellén átlósan. Láttam, ahogy Nicolae Ceauşescu, ahelyett, hogy egyből elzuhant volna, úgy félméternyit felemelkedett, aztán lezuhant, mint egy zsák krumpli, a lábaival maga alatt. Ionel átirányította a lövéseit Elenára. Az első lövedékre még ki tudott mondani egy hosszú »Áááá…«-t, majd az egyik oldalára zuhant, előre.”
Csaknem 15 óra volt; a szemtanúk szerint 14.50. Ceauşescuék örökre a földre zuhantak.
Elena agyát elvesztették
Az ejtőernyősök lövései után az egyik katona is ki akarta tölteni a dühét, eleresztve néhány sortüzet. Maşinuţă, aki ráripakodott Elena Ceauşescura, szintén beleürítette a tárát.
Ion Mateescu százados az emeletről nézte a kivégzést. Felidéz egy sokkoló jelenetet: „Az egyik katona annak a szobának az ajtajában állt, ahol én voltam. Maşinuţă volt. Amikor az elítéltek már a földre zuhantak és halottak voltak, Maşinuţă megkérdezte Stănculescutól: »Én is lőhetek?« Az azt mondja: »Lőjél, hékás!«, vagyis élje ki magát. Nagyon sok vitát váltottak ki ezek a lövések, melyekre már azután került sor, hogy a földre zuhantak. Maşinuţă lövése kiszakított egy darabot Elena Ceauşescu agyából. Fejen találta. Aztán, amikor a sátorlapba tekert holttesteket a helikopter felé vitték, kiesett az agya. És a kutyánk – egy öreg eb, Rex, időközben elpusztult – odament, megszagolta, de nem ette meg. Egy nagy, fekete, szép, rövid szőrű kutya volt. Akkor az egység orvosa összeszedett egy üres fém lőszeres dobozt, egy lécdarabbal összegyűjtött mindent, ami elhullott, agydarabokat, és feltette a helikopterre. Nálunk semmi sem maradt.”
Egy megcsonkított filmezés titka
1989. december 25-e egyik legnagyobb talánya a per és a kivégzés filmezése volt. Az események filmjéből jelentős részek hiányoznak. Az eredeti kazettáról hiányzik a kivégzés kezdete, Ceauşescuékat a kamera csak akkor mutatja, amikor a földre zuhantak. Az operatőr, a Stănculescu által külön e célból odavitt Ion Baiu ezredes azzal indokolta ezt, hogy a felvevőnek lemerült az akkumulátora, és lemaradt, hogy kicserélje.
Baiut december 25-én Stănculescu kooptálta a tergovistyei kommandóba. Baiu azt mondta, nem tudta, mit fog filmezni. Ebből fakadtak a későbbi gondok is – nyilatkozta a szenátusi 1989 Decembere Bizottság előtt. „A film folyamatosan készült, néhány szünettel, mert attól féltem, nehogy beteljen a kazetta. Egyetlen kazetta volt nálam. Ha tudtam volna, mit fogok filmezni, magammal vittem volna egy műszakist, egy fénytechnikust is. Miután megkötözték őket, áttértem a hálózati áramról egy másik forrásra. Nem volt akkumulátorom. Én bent vettem fel a dolgokat, csak azután mentem ki, hogy befejeztem azt. Amikor kijutottam, Ceauşescuékat már lekaszálták. Az ejtőernyősök kivitték kettőjüket a falhoz, két lépést hátráltak, és lőttek. Ez magyarázza azt is, hogy Ceauşescut térdelve találtam.”
Az egység udvarán tartózkodó Ion Boboc százados is látta ezt az epizódot: „Az ejtőernyősök kivezették Ceauşescuékat. Engem egy civil hívott magához, aki néhány kábelt és néhány reflektort szedett össze, hogy segítsek kicipelni azokat. Sietett, bele-beleakadt a kábelekbe, adott egy dobozt, hogy vigyem ki az udvarra, amikor pedig kijutottam, sortüzeket hallottam. A civil kétségbe volt esve. Az ajtóban állva a szeméhez emelte a felvevőt, és filmezni kezdett. De már a földön voltak, holtan. Az utolsó sorozatot azért elkapta.”
Egy másik történet a per és a kivégzés RTV-ben történt bemutatásával kapcsolatos. Hogy ne lehessen felismerni a kivégzőosztag tagjait, Sergiu Nicolaescu rendező megvágta a filmet, a per résztvevőit mutató képeket a két Ceauşescut a per folyamán mutató képekkel takarva. Az eredeti filmet egy francia televízió mutatta be, amely gyanús körülmények között szerezte meg a kazettát.
Kemenici:,,Iszonyatos rettegés fogott el”
Miután kivégezték őket, Ceauşescuékat katonai pokrócokba és sátorlapokba tekerték. „Csomagokat” csináltak belőlük, hogy helikopterrel Bukarestbe szállítsák. A 01417-es katonai alakulat akkori parancsnoka, Andrei Kemenici ezredes felidézi a kivégzés utáni pillanatokat: „Ez a »felszabadulási« öröm talán csak öt percig tartott, aztán kegyetlen, iszonyatos rettegés fogott el. Vették a holttesteket, felrakták azokat a helikopterre, és elmentek. Az egységbe érkezett küldöttségből senki sem fogott kezet velem, hogy elmondja, jól vagy rosszul csináltuk. Felültek a helikopterre, és eliszkoltak. Csak 15 óra után, vagyis a kommandó távozása után kezdtem megtudni különféle dolgokat, amelyek az egységben történtek: konspirációk, elégedetlenségek, vádak. Fokozódott a rémület. És nyomasztott a gondolat, hogy Iliescu (állítólag) nem tudott arról, mit tett Tergovistyén Stănculescu. Arra gondoltam, hogy engem is meggyilkolnak majd. Talán Iliescu emberei… Talán Ceauşescu emberei…”
A Törvényszéki Orvosi Intézet volt igazgatója, Vladimir Beliş azt nyilatkozta: a Ceauşescu házaspár halotti bizonyítványait Victor Atanasie Stănculescu tábornok kérésére, a kivégzés után öt nappal, 1989. december 30-án írta alá úgy, hogy nem látta a holttesteket. „Az akkori törvény szerint minden kivégzésnél jelen kellett lennie egy törvényszéki orvosszakértőnek. Engem nem hívtak oda” – mondta Vladimir Beliş professzor. „A két jegyzőkönyvet, amelyekben megállapították a Ceauşescu házaspár halálát, két katonai orvos írta alá. Ezeket a dokumentumokat írtam alá én is, a halál oka lövés következtében beállt halál, belső és külső vérzés volt” – jegyezte meg.
,,Ha Ceaușescu velünk maradt volna...”
Ceauşescu volt testőre, Florin Marinescu jelen volt a diktátor 1989. decemberi szökésének egyik momentumánál. Florin Marinescu a Ceauşescu házaspár testőre volt, de János Pál pápa vagy Michael Jackson kíséretében is részt vett.
1989. december 22-e Snagovon érte Florin Marinescut. Úgy érezte, Ceauşescu habozik, amikor felszállt a helikopterre. „Feltette a lábát a létrára, nagyjából fél percre megállt, ránk nézve. Azt hiszem, azon gondolkodott, hogy velünk marad, és ha ezt tette volna, talán nem lövik agyon” – vélekedett a volt altiszt.
A Ceauşescu házaspár elmenekülését követő 1989. decemberi napokban Florin Marinescu folytatta a snagovi palota őrzését. Ott volt a diktátor két kedvenc kutyája, Sharona és Corbu is. „Csak Nicolae kezéből ettek. Nem sikerült rávennünk őket, hogy egyenek. Éhen döglöttek” – emlékszik vissza.
GRIGORE CĂRTIANU
(Adevărul, eurocom.wordpress.com)
