Az égnek kell megnyílnia
Karácsony van. Ilyenkor az emberek jókedvűek, hiszen a jó meleg szobában együtt van a család, az asztalon étel és ital bőséggel, és még meg is ajándékozzák egymást – írja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Ezért is válik a karácsony évről évre a legkedvesebb ünnepünkké, hiszen ilyenkor, ha csak egy rövid időre is, a harag eltűnik az arcokról, ennek is, annak is jut egy-egy kis ajándék, és még a gyermekkorunkban megtanult karácsonyi énekek is előkerülnek.
A református püspök folytatja: Egy gyermek született egy sötét zűrzavaros éjszakán, és senki sem ünnepelte úgy, ahogy mi ma ünnepeljük a karácsonyt. Senki nem vette észre, hogy aki akkor született, az Istennek a Fia: Isten maga kellett jelezze fényes csillaggal, hogy itt valami különös dolog történt. Így van ez ma is, a mi oldalunkról nézve karácsony olyan esemény csupán, mint egy mindennapi újsághír, amelyet könnyen elfelejtünk. Az igazi újság a mennyből jön. Az igazi karácsony megünneplésében teljes egészében Istenre vagyunk utalva, teljesen tőle függünk. Az égnek kell megnyílnia ahhoz, hogy a föld karácsonyt tudjon ünnepelni. A földön mindenki hallgatott Jézus születésekor, és senki sem virraszt mellette. Isten maga kell beszédével megtörje ezt a csendet, hiszen ki törődik egy gyermekkel, mert épp abban az órában a földön tízezer gyermek születik. De mégis, ettől a perctől számítja a művelt emberiség az időt, ez a születés volt a világtörténelem legnagyobb eseménye. Születése után is mindent elkövettek, hogy ez a gyermek ne nőhessen nagyra, Heródes, Júdás, Pilátus, Néró, Marx, Hitler, Sztálin, Ceaușescu mindent megtett azért, hogy ez csupán történelem maradjon. A karácsony a szállást keresők ünnepe. Isten nyitogatja szívünket, hogy befogadjuk Jézust és felismerjük Őbenne a megváltót – üzeni Kató Béla.
Az adventi időben egyre jobban felerősödik a Jelenések könyvében található üzenet: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem” (Jn 3,20) – írja Bálint-Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke. Jézus nem lopakodva, settenkedve jön, mint az éjjeli tolvaj, hanem tisztességesen és őszintén felfedve magát kopogtat lelkünk ajtaján, és bebocsátást kér. Meg tudjuk-e nyitni az ajtót, szívünket, lelkünket? Fel tudunk-e készülni az ünnepre? Át tudjuk-e élni egész lélekkel a Megtartó születése feletti örömöt? Be tudjuk-e fogadni az amúgy zsúfolt, terhelt mindennapjainkba ezt az örömöt? Megtermékenyíti-e az életünket, hogy jobb kedvvel és lelkesedéssel lépjük át az esztendőfordulót? Egyre fontosabb, hogy jobban odafigyeljünk, hogyan és miképpen élünk itt. Karácsony azt kérdezi tőled és tőlem, hogy be tudjuk-e fogadni a Názáreti Jézust? Tudunk-e helyet adni neki szívünkben? Gondolatainkat, mindennapi munkánkat az ő tanítása irányítja-e? A tudósítás szerint akkor sem volt hely, és ma is gondot okoz számunkra, hogy nem tudunk helyet adni. „Az övéi nem fogadták be” akkor, de mi történik most? Keresztényeknek, Jézus-tanítványoknak valljuk magunkat, és nem az intézményesített hitvallások szerint kell feleletet adnunk, hanem a szív és tiszta lelkiismeret szerint. Mi kik vagyunk? – teszi fel a kérdést az unitárius egyházfő. És folytatja: Milyen örömmel szállt le a fügefáról a sokak által megvetett Zákeus, és fogadta be Jézust otthonába! Az éjszaka titokzatos sötétségében bár, de Nikodémus szíve is megnyílt. Mária és Márta házában is meghitt volt a találkozás, a beszélgetés. A pogány százados is megkereste Jézust beteg katonája érdekében. Sorolni lehet azokat az evangéliumi élethelyzeteket, amelyek azt igazolják, hogy Jézus nem volt hontalan, hogy sokan és sokszor befogadták otthonukba, lelkükbe, életükbe. Az evangéliumban elhangzott ígéret nem puszta beszéd. Ha valakik befogadják őt, hatalmuk lesz, hogy Isten fiaivá legyenek: „mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését” (Róm 8,19), nemcsak akkor és ott, hanem itt és most is.
Karácsonykor a jézusi tanítás tesz bennünket képessé, hogy megnyíljon szívünk. Ha befogadjuk szívünkbe, akkor Isten gyermekei tudunk lenni, és nemcsak elfogadjuk az isteni szeretetet, hanem ennek az erejével emberként, Jézus tanítványaként élünk. Szívünket és lelkünket „száz zsibongó vágy” ostromolja, de karácsonykor ki kell üresítenünk minden felesleges vágytól és önző érzéstől, hogy befogadjuk a jézusi tanítást, mert ez ad erőt, hogy Isten gyermekeiként, követeiként járjunk a ma világában – írja Bálint-Benczédi Ferenc, és figyelmeztet: Ma is ott áll Jézus az ajtó előtt és zörget. Ne mondd, hogy nincs hely! Nem lehet annyira összeszűkülve szíved, életed, hogy ne legyen Jézus számára hely. Fogadd be őt, hogy Isten gyermekeként, a szeretet megélőjeként legyen áldás ünnepléseden és életeden!

Szeretetével éltet Isten
A hálaadás megláttatja velünk, hogy a sötétségben nem szövetkezik ellenünk az egész világ, hanem az örökkévaló Isten apró, de biztos lépésekkel halad velünk, és éltet kifogyhatatlan gondviselő szeretetével – írja Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke. Ha csak egy rövid pillantást vetünk a múló esztendőre, van, mire rácsodálkozni. A sorjázó kihívások mellett ott regél kellemesen a csángó világtalálkozó emléke, a megújult temesvári templom. Gyerek-, konfirmandus- és ifjúsági táborok öröme mellett ott ragyog annak a hálának is fénye, hogy lehetséges volt az 1944-ben és 1956-ban elhurcoltakra emlékezni. Ez nem a passzivitásról és összeesküvésről szól, hanem a sebek lassú és kitartó gyógyításáról. Elkezdődött a reformáció jubileumának esztendeje. Sepsiszentgyörgyön lehetett közösen ünnepelni. Templomainkban felzengett az Erős vár a mi Istenünk dalunk, és ökumenikus istentisztelet keretében megtörtént a megújult nagyenyedi kollégium átadása. Van okunk a hálaadásra. Hálánk fényénél felismerhetjük, hogy ami Betlehemben, a sötét, kiszolgáltatott éjszakában történt, az nem magától értetődő. Hadd zengjük dicséretünket együtt az angyalokkal, hiszen kizárólag Isten kegyelme és szeretete ajándékozta nekünk egyetlen Fiát, az Úr Jézus Krisztust azért, hogy megmentsen, hogy új kezdést, új életet adjon – szólít az egyházfő.
Jakubinyi György gyulafehérvári római-katolikus érsek felelevenítette, hogy Szent László-emlékévet kezdünk. Jelezte, ezek a szent-emlékévek figyelmeztetnek arra, hogy az örök evangélium mindig időszerű, csak olykor-olykor fel kell eleveníteni, nehogy kimenjen gyakorlatból. A Szent László-emlékévben nagy királyunk, Erdélyország polgári védőszentje mutat utat az erények gyakorlásában, a mindennapi keresztény életben, mondotta az érsek, hozzátéve, így akarjuk köszönteni az úr Jézus érkezését.
Összeállította: Szekeres Attila