A kutatók megvizsgáltak 300 mintát, hogy a csontok evolúcióját nyomon kövessék. A maradványok különböző fajoktól származtak, koruk 400 millió évet ölelt fel. A változások akkor kezdődtek, amikor az ember elődei két lábra álltak.
Az egyetem ortopédiai, reumatológiai és mozgásszervi tanszékén folyó kutatást vezető Paul Monk arra volt kíváncsi, miért fordulnak klinikájukhoz olyan sokan hasonló csípő- és vállpanaszokkal.
A kutatócsoport részletes CT-felvételeket készített a londoni Természettudományi Múzeumban, Oxfordban és a washingtoni Smithsonian Intézetben őrzött gyűjteményekből, s létrehozták a háromdimenziós modellek adatbázisát. Ahogy a négy lábon járó fajokból kialakult a felegyenesedett, két lábon járó ember, a combcsont felső része, az úgynevezett combnyak szélesebb lett, hogy elbírja a többletterhet. Korábbi tanulmányok szerint minél vastagabb a combnyak, annál valószínűbb, hogy ízületi gyulladás alakul ki.
A váll területének természetes rése, amelyben az inak és a vérerek haladnak át, az évmilliók során egyre szűkebb lett. A kisebb helyen nehezebb az inak mozgása, ez magyarázhatja, miért fáj sokaknak, ha a fejük fölé kell emelni a karjukat – mondták a tudósok, hozzátéve, hogy a megfelelő fizioterápiával és a helyes testtartás megőrzésével enyhíthetők a csontszerkezet evolúciós hibái. (MTI)