A rengeteg munka, tévé- és laptopnézés, telefonpittyegtetés miatt aztán nem jut elegendő időd a magánéletre. A hölgyeknek nincs idejük főzni, inkább elküldik férjüket az anyjuk pizzája után vagy valamelyik gyorsétterembe moslékolni. (A nők különben is általában fogyókúráznak és nem esznek, ennek ellenére híznak – tisztelet a kivételnek és a fényevőknek). Sportolásról szó sem lehet, hacsak a sportközvetítéseket nem számítjuk, miközben akár sportot is lehet űzni, például, a sörözésből. Gyereknevelésre sem érdemes időt pazarolni. Nevelje őket az iskola, hiszen azért van. És sajnos néha nem is a pedagógusok okítják a gyerekeket, hanem fordítva, mert a nebulókat nem szabad sértegetni olyasféle felszólításokkal, hogy tanuljanak, míg a gyerek még testi fenyítést is alkalmazhat tanárával szemben, ha nem viselkedik megfelelően.
Napjainkban nincs idő olyan prózai dolgokra (amelyek régebb még romantikusnak tetszhettek), mint az udvarlás. Amúgy sem jó, ha egy szépreményű fiú vagy lány a közelben, személyesen keres társat magának, mert úgy könnyen kiismerheti vagy ismerősei révén lekáderezheti. A párrá lévendő eleinte amúgy is mindig csak a jó oldalát mutogatja a másiknak, s csak később a foga fehérjét. Aztán egy életen át kölcsönösen élvezhetik egymás rossz tulajdonságait. A világhálón keresztüli ismerkedésnek megvan az az előnye, hogy retusált vagy fiatalabb kori fotódat küldheted el a másiknak, skype-on csevegve a gyengébb képátviteli minőség miatt nem nagyon látszik, ha például az imádni való hölgy arcán repedezni kezd a vakolat. Az évekből is le lehet tagadni néhányat, és a pénztárcát távolról dagadóbbnak lehet mutatni. Olyanokat ne mondjon magáról a párkereső, hogy ő nem kereső. De a hamvas lányka se dicsekedje el, ha esetleg olyan ősi mesterséget űz, amely által nehéz (al)testi munkával keresi kenyere javát. Egy hölgy írhatja magáról, hogy csinos, bársonyos bőrű, izgatóan fiatalos külsejű, a férfi meg állíthatja, hogy jó(fény)képű, sportos, jól szituált, megnyerő modorú fiatalember és bika az ágyban. Mivel személyes találkozásra nincs idejük, csak az a veszély állhat fenn, ha netán videotelefonon beszélnek, és a háttérben látszik egy piros lámpa vagy egy lajbitépő, becsületsüllyesztő sarka. Legjobb, ha az ilyen csevejeket egy egzotikus fürdőhely posztere előtt bonyolítják le. Miután így alaposan megismerik egymást, és nagy lángon lobog a távszerelem, mindkettőjük számára kielégülést okoz, ha emelt díjas erotikus vonalon hívja fel az imádó szíve szerelmét. Sok esetben kölcsönös lesz a lángoló szerelem, és ilyenkor szoktak pénzt kérni kölcsön egymástól hirtelen támadt anyagi gondjaik rendezése végett. Aztán legtöbbször az idillnek váratlanul vége szakad. A felek eltűnnek a színről, világhálóról, és csak később bukkannak fel újból, más néven és esetleg más kinézettel.
Akadhatnak olyan becsületes lények is, akiknek valójában komolyak a szándékaik, de elfoglaltságuk miatt csak a világhálón találnak egymásra. Előttük a jövő. A modern technika mindent megold. Semmi nem állhat útjukba. Az ilyen szorgos, dolgos rokon lelkek csak pár órát lophatnak el saját munkaidejükből, hogy a világhálón keresztül imádják megtalált szívük választottját. Sajnos fontos és pénzes munkájuk miatt nem is lesz idejük a személyes kapcsolatfelvételre. De sebaj, ennek ellenére, ha annyira megkedvelik egymást, akár egybe is kelhetnek. A házasságok, tudva levő, nem a földön, hanem az égben köttetnek, mondhatnánk: képzeletbeli magasságokban. Így akár a világhálón is. Elképzelhető, hogy a közeljövőben így lép frigyre férfi és nő. Az nem kérdés, hogy ugyanígy egybekelhet két férfi vagy két nő is. De vegyük csak az első esetet. Milyen jól tudnak házasodni a szerelmesek, akik még nem találkoztak, miközben az interneten tartják egymással és barátaikkal a kapcsolatot úgy, hogy a pap is belép a társalgásba, szintén számítógépen. Ezek után nem marad más hátra, mint megtartani a távnászéjszakát, amikor is a hölgy bizton állíthatja magáról, hogy szűz. Az utódok létrehozására sem pocsékolnak majd felesleges időt. A nő gyorspostával elküld egy petesejtet az arra szakosodott laborba, ahová a férfi is ugyanúgy saját spermiumait. Egy orvos aztán egy kémcsőben a kettőből egy gyereket csinál. A megtermékenyített embriót beültetik egy fogadott terhességkihordó hölgybe, aki jó pénzért kilenc hónapig viseli, majd miután megszüli, bemutatják a biológiai apának és anyának, valószínű, külön-külön, mert ők egy időben nem érnek rá. A csecsemőt hivatásos nevelőszülők nevelik fel pénzért, és a valódi szülők időnként meglátogatják a világhálón keresztül. Néha ajándékot is küldenek neki, biztosítva arról, hogy nagyon szeretik. Olyan szerencsés véletlen is előfordulhat, hogy amikor sok év után az egyik szülő eltávozik az élők sorából, a másik a temetésen találkozik készen felnevelt gyerekével.