Nem csitulnak Donald Trump választási sikerének riasztó utórezgései. Legfrissebb médiaértesülések szerint már a tudományban dolgozók is, pontosabban azoknak egy frakciója zajos tiltakozásba kezdett a győztes államelnökjelölt kampányban tett kijelentése ellen, amely szerint csökkenteni kívánná az üvegházhatás megelőzésére-kutatására előirányzott összegeket. Nos, az a tényállás, hogy a hatalmasan elhúzódó amerikai kampánynak már a kezdetén a világon mindössze három élvonalbeli politikus (köztük egy magyar: Orbán Viktor) üdvözölte Donald Trump, de leginkább a mögötte álló ideológia jelentkezését, már nem újdonság. Azt viszont kevesen tudják, milyen „inspiráció” állhat Trump üvegházhatással kapcsolatos ellenszenve mögött. Korai lenne a most hivatalával ismerkedő új államelnöknél efelől tapogatózni, előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy ebben a gondolatkörben magyar (!) az értelmi szerző. Miskolczi Ferencnek hívják, és – előrebocsátom – nem kell szégyenkeznünk miatta.
A hatvanas életéveit taposó fizikusprofesszor 1971-ben kezdte kutatói pályafutását Budapesten az Országos Meteorológiai Szolgálat Légkörfizikai Intézetében, ahol már fiatalon eljegyezte magát az infravörös-, népiesebben szólva a hősugárzás témakörével. Pár év elteltével a modenai Európai Elméleti Kutatóintézetbe került, a 80-as évek végén ott fejlesztette ki a mai napig világsikerként közismert HARTCODE-rendszert, amellyel a geofizikai műholdak sugárzásmérő műszereit ellenőrzik. Egyáltalán nem a véletlen műve tehát, hogy Miskolczi rövidesen meghívást kapott az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA laboratóriumaiba, ahol a Langley Research Center tudományos főmunkatársa lett. Mondhatjuk: szédületes sikerpályaív egy olyan ember számára, aki a tudománynak szenteli életét. A magyar professzor természetesen új munkahelyén is a Földet mint bolygót érő és onnan a világűrbe szétszóródó infravörös sugárzás egyenlegét tanulmányozta. Figyelem (!) – tehát a NASA műholdjainak adatait olvasta ki saját fejlesztésű módszerével, és 2006-ban erről írt egy szakdolgozatot! Csakhogy megtörtént az, ami elképesztő, sőt, egyenesen felháborító a modern demokráciában. A NASA – munkaadói minőségében – megakadályozta Miskolczi cikkének publikálását. És erre magyar nemzettársunk vajon miként reagált?
Világot rengető szenzáció történt 2006-ban, a tekintélyes Herald Tribune is vezércikkben írt arról, hogy Miskolczi, a híres magyar („famous hungarian”) asztrofizikus összerúgta a port a NASA-val, és bedobta... felmondását. Otthagyta azt a munkahelyet, amelyről tehetséges és elhivatott kutatók ezrei még álmodni sem merészelnek. De vajon miről írhatott, hogy ily kegyetlen cenzúrát kellett bevetni ellene?
Nos, csupán csak annyi „eretnekség” történt, hogy Miskolczi nem többet és nem kevesebbet, mint azt merészelte állítani: a globális felmelegedést nem a Föld légterébe kibocsátott, egyre nagyobb mennyiségű szén-dioxid okozza. Figyelem! Mindez az ENSZ 1997. december 11-én Kiotóban megrendezett konferenciája, sőt, az ott ratifikált egyezmény 2005-re időzített érvénybe lépése után, az üvegházjelenséget mint világvégét népszerűsítő sajtókampányban!
A közlemény szerzője, tisztességes, tudós ember, nem gondolta, hogy kiveri a politikai elit „biztosítékát”! És itt álljunk meg egy pillanatra! Mind a politikusok, mind a tudományos kutatók seregét nemzetek költségvetéséből tartják fenn, szerte e nagyvilágon. Ki hitte volna, hogy politikusok egy csoportja térdre kényszerítheti a tudományt, annak etikai függetlenségét, szakmai objektivitását? Mert eddig ugyebár minden épp fordítva történt. Az amerikaiak világelső atombombáinak előállítását például még atomfizikusok kezdeményezték, akik a Fehér Háznál kilincseltek meghallgatásért, megelőlegezett bizalomért, költségvetési támogatásért kunyerálva.
...De mi is következne abból, ha Miskolczi állítása igaznak bizonyulna? Egyrészt töredelmesen be kellene vallani, hogy tévútra siklott a klímakutatás, amire a világon évente közel egybilliárd (!) dollárt költenek. Azt is végzetes lenne beismerni, hogy téves hipotézisre idomították be a világ szuperszámítógép-hálózatát és a klímaszoftvereket. De ami a legvégzetesebb: a klímaváltozásnak ma már nemcsak tudománya, de politikája és – horribile dictu – klientúrája is kialakult, amely a klíma- és stratégiakutatásra fordított csillagászati összegek többszörösét fektette be egy hipotetikus „világvége” elhárításába. Olyan új iparágakba, amelyek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a Kiotóban ratifikált karbonkvóta-karbonadó betartásának ellenőrzésére építenek műszereket, berendezéseket.
A Magyar Tudományos Akadémia dicséretére váljék, hogy – azon melegében – elrendelt egy belső tudományos vizsgálatot. Zágoni Miklós fizikusprofesszor (ELTE) vezetésével egy szakértői csapat górcső alá helyezte Miskolczi tézisét. A „megmérettetés” eredményét – amely szerint alapjában minden betű a helyén van – nyilvános állásfoglalásban közzé is tették. És mivel a NASA-nál történtek után egyetlen szaklap sem találtatott, amely vállalta volna az „eretnekséggel” való együttműködés ódiumát, a Magyar Meteorológiai Szolgálat közölte le a negyven oldal terjedelmű munkát. Címe: Greenhouse Effect in Semi-Transparent Planetary Atmospheres (IDŐJÁRÁS Quarterly Journal of the Hungarian Meteorological Service Vol. 111, No. 1, January–March 2007, pp. 1–40). (Az MTA állásfoglalásában azonban van egy olyan megfogalmazás is, amely szerint Miskolczi igaza ellenére indokoltnak tarják a szén-dioxid-szennyezés… mérséklését. Ejnye!)
Eközben az ENSZ klímaügyi szakosztálya és a mögötte álló érdekeltek sem hagyták magukat, és 2007-ben az IPCC-t (Intergovernmental Panel on Climate Change) Béke-nobeldíjra (!) javasolták, s azt meg is kapta. Csakhogy kb. két évvel később egy máig ismeretlen hacker feltörte az IPCC adattárát, a levélváltások archívumát stb., s mindezt közzétette, tehát kiborította a „bilit”. Nagy tekintélyű klimatológus-alkalmazottak levélváltásaiból kiderült, hogy 1998-tól szándékosan manipulálni kezdték az adathalmazt. Történt ugyanis, hogy a... Jóisten vagy a... sors, az ő közmondásbéli iróniájával közbelépett! Anno 1998-ban leállt a globális felmelegedés – figyelem! – jóval azelőtt, hogy a kiotói konferencián elfogadott (üvegházhatás-ellenes) drákói megszorítások életbe léptek volna. Az IPCC alkalmazottai tehát, valahányszor a mérési eredmények nem igazolták a beharangozott klímakatasztrófa prognózisát, csalással próbálták menteni a mundér (Nobel-díjazott) becsületét.
Ebben a globális szélhámosságban Miskolczi Ferenc valahogy akként járt, mint tudós társa, Galilei, de a történtek ellenére nem maradt egyedül. „Az üvegházeffektus téma a legnagyobb és legsikeresebb áltudományos csalás, amit életemben láttam” – vallja Piers Corbin neves brit asztrofizikus, és nem az egyetlen, aki Miskolczi-párti. Egy francia tudományos portál szerint 2015-ben a „szkeptikusok” lajstromán, akik tiltakoznak az ENSZ Klímaügyi Platformjának (IPCC) politikai elkötelezettsége ellen, közel 31 ezer aláírás gyűlt össze.
Nosza, erre legyinthet a T. Olvasó, mert a mai világban közismerten könnyű pro, avagy kontra tömeghisztériát kelteni elektronikus terek segítségével. Csakhogy ebből a harmincegyezerből több mint 3100-an világszerte ismert, tisztességben megőszült, avagy épp „ifjú titán” szakemberei a témakörnek. Már egyenesen Climategate-ről beszélhetünk az ún. Watergate-botrány mintájára, amely 1974-ben az Egyesült Államok harminchetedik elnökének bukását okozta. S így érthető, hogy Amerika frissen választott embere rettenetes fenyegetést jelent a világ közpénzeiből fenntartott klímaügyi ENSZ-fantomintézmény számára, bár az, hogy az öregúr valóban be fogja-e váltani fenyegetését, egyáltalán nem biztos. (Én, alulírott, ha D. Trump lehetnék, egy másik világsiker-szakmába, a rákkutatásba is belecsapnék egy szaros ostorral!)
Az eddigi klíma-potyaélvezők hada tehát érthető okból lendült ellentámadásba. Világhálón tájékozódni tudó olvasóink figyelmébe ajánlom az alig pár hete, Clinton asszony kampányának hevében rögtönzött filmet (replikát Trump kijelentésére), amelyben Leonardo DiCaprio filmszínész, a földkerekség asszonyainak bálványa – aki nemrég vette át az Oscar-díjat – interjúkat készít jeles személyiségekkel, köztük a leköszönő Obamával is (megtekinthető a Youtube videomegosztón – szerk. megj.). A filmben DiCaprio az ENSZ béke-nagyköveteként szerepel! Hogy valóban megkapta-e ezt a titulust is, vagy csak ezt a „főszerepet” alakítja filmen: nehéz kitalálni.
Ami az egészben a legrettenetesebb: a DiCaprio vezette TV-stábnak Ferenc pápát is sikerült horogra kerítenie, és meggyőznie afelől, hogy ezentúl nemcsak a háttérpénzekkel bátorított, Európa ellehetetlenítését célzó migrációs emberáradat, hanem az „üvegházhívők” javára is celebráljon imát a Vatikán balkonjáról. És ez meg is történt! Ferenc pápa körlevelet adott ki, ebben foglalt állást egy olyan kérdésben, amely nem a hit, hanem a rendíthetetlenül tisztességes tudomány kompetenciája kellene hogy legyen. Ide kívánkozik egy sürgős tisztázás: az egzakt tudományosság nem ellenfele az Istenben való hitnek.
*
Ideje nyomatékosítanunk azt is, hogy globális felmelegedés igenis, történt az elmúlt évtizedekben! Nem erről, hanem a tényállás lehetséges okairól folyik vita az ún. „karbocentristák” és „szkeptikusok” között (Joël Cambre, 2015). Máskülönben a klíma melegedése, de lehűlése sem újdonság a Föld nevű bolygó történetében. Kb. a mohácsi vésztől úgy 1848-ig például egy kis jégkorszakot is megélt már az emberiség. A Tambora nevű vulkán kitörése (Indonézia, 1815) erre még rádobott egy lapáttal, amint azt a kovásznai belvárosi református templom toronyfelirata és a Székely Nemzeti Múzeumban található dokumentumanyag is bizonyítja. (Tehát egy vulkáni kitörés, a füst, a hamu, a rengeteg szén-dioxid- (!) és hőszennyezés többletlehűlést okozott, nem felmelegedést, erre érdemes odafigyelni.) Az 1980-as évek derekán még az ultraibolya világvége-verzió volt divatban, akkor a Nap UV-sugárzását szűrő ózonréteg megsemmisülésével, elkerülhetetlen bőrrákkal, megvakulással riogatták az emberiséget, de ezt a hisztériát hamarosan lecsendesítették, mert a turizmus iparága, a napozás, a fürdőzés ellen beszélt. Ebből az időből őrzök egy méregdrága napszemüveget, amelyen „400 % UV protection” (!) felirat olvasható. Íme: a tudományos színezetű szélhámosságnak nincs felső határa.
...De végezetül hadd szolgáljunk valami derűsebb happy enddel az olvasónak! Anno 1985 őszén a tündérvölgyi meteorológiai állomáson „vizitáció” volt. Az ENSZ Meteorológiai Világszervezetének (WMO) delegációja későn, este érkezett, és természetesen a világ legnagyobb gyógyászati gázfürdőjére (mofetta) is kíváncsiak voltak, amelyben ugyebár klímaügyben „bűnös” szén-dioxid gáz fekszik. Lámpagyújtáskor három meglepetés érte a vendégeket! Első: egy megriadt patkány beszaladt a gázmedencébe, majd onnan kimászott úgy, hogy semmi baja nem történt. (A patkány vidáman bírja a 65 százalékos gázkoncentrációt, az embert már 40 százalék megöli!) Eközben a medence alján, egy asztalkán termo-, illetve higrográf ketyegett vidáman. – Nahát! Párhuzamos meteoállomás a gáztérben? – csodálkoztak. Aztán, amikor szakszerűen beállítottuk őket a szén-dioxidba, és beindult a „Viagra-kéjérzet”, mosolyra kerekedő arccal nyugtázták, hogy ez az „üvegházeffektus”, mármint a férfias „glóbuszok” (globális) melegedése nem is olyan kellemetlen világvége, mint ahogyan jósolják.
