Holnaptól kampánycsend, csak a kézzel elérhetően megtépázott plakátokról s az egek magasságában épen feszülő vásznakról, műanyag lepedőkről néznek ránk némán, de kérdő tekintettel a jelöltek, vasárnap a választási cédula melyik kazettájára nyomjuk rá a pecsétet?
Mostanság egyébről sem volt szó, csak a mindent megváltó pártokról. A földön és járdán járó közember, a helyi ember nem a pártokkal kel és fekszik, ez inkább az aktivisták, a pártok belső és felső köreiben forgolódók tiszte. A helyi ember a helyhatósági választások előtt majdani választottja személyiségjegyeit, képzettségének mértékét, képviselői képességeit, múltját, eddigi eredményeit, a vállalt feladatkör betöltésére való alkalmasságát, családhoz, nagyobb közösséghez, civil szervezethez, párthoz, nyelvhez, kultúrához, hithez való kötődését vizsgálja. És firtatja természetesen azt is, hogy akinek majd a politikai szerepléséhez a pecsétjét adja, milyen társaságot húz vagy tol magával az önkormányzatba?
A választás egyik dilemmáját éppen ez okozza: a csapat. Megfigyelhető, hogy a helyi embernek a helyhatósági választásokon a pártlistákat mustrálva ide-oda kalandozik a tekintete. Az egyik és a másik oszlop nevei között is talál olyat, akire szívesen adná voksát, a másikon is vannak a helyi, megyei és országos ügyek intézésére alkalmas személyek. A mostani választási törvény a megyei önkormányzati tanácselnök és a polgármester kivételével a listás szavazást, vagy a független jelöltre szavazást teszi lehetővé, s a listáról a szerzett voksok arányában és a jelöltek befutási sorrendjében csapatban kerülnek be az önkormányzatba. Fontos, hogy ezt az utca embere, a helyi ember jól megjegyezze, s ne a különböző pártlistákról válogassa össze a szerinte megfelelő helyre a megfelelő embereket, hanem egyetlenegyszer és egy pártra vagy egyetlen független jelöltre pecsételjen. És, természetesen, a jelöltek közül egyetlen megyeitanácselnök- és polgármesterjelöltre. Másképp a szavazata érvénytelen.
A mi különleges helyzetünkben a legfontosabb, hogy lélekben, de személyes jelenlétünkkel is a választás sikerét, azaz helyhatósági, önkormányzati súlyunkat a lakossági összetétel arányának megfelelően úgy biztosítsuk, hogy ne utólag kelljen vakarni a fülünket. Az egymást feltrancsírozó, lealacsonyító és leszóló, esetenként alaptalanul feljelentgető kampányban szinte szó sem esett arról, hogy ez a játék nagyon komoly, mások összefogásának következtében helyhatósági jelenlétünk aránya csorbulhat, és akkor majd nézhetjük magunkat.
Szerencsére van igazodási pontunk: ez az EU-parlamenti választások versengéséből kinövő váratlan siker.
