Farcádi Botond
Nem az a legnagyobb gond, hogy Sorin Grindeanu csak névleg lesz a miniszterelnök, és minden hatalom Liviu Dragnea jogerősen elítélt szociáldemokrata pártelnök kezében összpontosul. Végtére is a szociáldemokraták nyerték meg a választásokat – nem is kicsit –, értelmetlen és fölösleges tehát amiatt háborogni, hogy a győztes élne hatalmával, és mindent irányítani akar. Tetszett volna szavazni és megnyerni a választásokat, mondhatnák a szocialisták, ha egyáltalán foglalkoznának a végelgyengülés tüneteit mutató politikai ellenfeleikkel vagy a civil bírálatokkal.
Aztán meg azon se csodálkozzunk oly nagyon, hogy a pártelnök számára a lojalitás volt a legfontosabb a kormánycsapat összeállítása során: nem hasonló volt-e a helyzet akkor, amikor Traian Băsescu elnökként Emil Bocot bízta meg kormányalakítással, hogy a háttérből – sőt, sokszor nyíltan – maga irányítsa az országot? Pedig Băsescu államelnök volt, nem egyszerű pártelnök, mint Dragnea…
Azon persze már jócskán hüledezhetünk, hogy a pártelnökhöz lojális társaságból csak ennyire futotta. Hogy szinte mindenik kormánytag nevéhez fűződik valamiféle botrány, a frissen kinevezett miniszternek vagy a múltja vet fel kérdéseket, mint Teodor Meleşcanu külügyér esetében, vagy majdnem elvitte a korrupcióellenes ügyészség, mint Alexandru Petrescu gazdasági tárcavezetőt, akinek szakértelméről is sokat elárul, hogy azt a postavállalatot vezette, amely szinte teljesen leépült.
A sor hosszan folytatható, hiszen a hataloméhes klientúra és a szövetségesek kielégítése végett alaposan fel is duzzasztották a kormányt, minden eddiginél több, 27 miniszterrel dolgozik majd. Számunkra, magyarok számára különösen visszatetsző, hogy munkaügyi miniszterként a most felálló új csapat tagja lett a magyarellenes megnyilvánulásairól híres Lia Olguţa Vasilescu craiovai polgármester is, aki a Nagyrománia Párt örökségét viszi tovább – immár a kormánypalotában. Ezért és sok másért is érthetetlen az az önfeladónak tetsző magatartás, amellyel az RMDSZ sietett támogatásáról biztosítani az új kormányt anélkül, hogy a meglebegtetett kulturális államtitkári tisztségen kívül ezért bármit kapott volna cserében. Még olyan körülmények között is biankó csekknek tűnik ez, hogy a kormánykoalíciónak biztosított a parlamenti többsége, nem szorul tehát a magyar szervezet támogatására.
Mindezeken túl azonban a legnagyobb probléma mégiscsak az, ami december 11-én történt. Az ország vezetésére készülő bűnbanda ugyanis demokratikus, tisztességes, a játékszabályok tiszteletben tartásával megrendezett választásokon nyert. Az igazán elképesztő tehát az, hogy a szavazóurnákhoz járult választópolgárok többsége őket választotta. Kétségbeejtő, hogy ez az ország, ez a nép ilyen vezetőket akar magának… Nem, Liviu Dragnea, a teleormani vörös báró nem forrása, nem oka a bajoknak – sokkal inkább a tünete a romániai társadalomban oly mélyen gyökerező betegségeknek.
