Persze, a három hőst azért zavarhatták Iohannis szavai, a kormány beiktatásán az államelnök ugyanis azt kérte, miután felemeltek majd minden közalkalmazotti fizetést, magyarázzák majd el neki, miként lehet egyidejűleg adót csökkenteni és bért is emelni? Ráadásul Iohannis cinikusan és jó érzékkel ütötte le Dragnea korábbi, magasra helyezett labdáját, mondván, ha már a pártelnök az egyedüli, aki minden részletét ismeri a kormányprogramnak, akkor legyen oly kedves, és tudását ossza meg a kabinet tagjaival is.
A baj az, hogy mindez nem egy olcsó bohózat, hanem az új szociáldemokrata időszámítás kezdete. Mely nemcsak azért aggasztó, mert a bábkormány tagjai jórészt harmadik vonalbeli politikusok, hanem főként azért, mert a szociáldemokraták vesszőparipája, hogy ami következik, amit cselekedni kívánnak, azt mind a nép nevében teszik, szinte olyan, mintha a nép, az istenadta nép irányítaná a kormányrudat. Jön majd persze a fizetés- és nyugdíjemelés, s valóra válnak a kampányígéretek: a románok jobban fognak élni. Lesz tehát kerítés, kolbászból.
Ám nem mindenki ugrándozik örömében, mert ami a láthatáron, az valójában a választók tömeges lefizetése, azért, hogy majd szemet hunyjanak későbbi intézkedések fölött, hangoztatják az elemzők. Esetlegesen, csatolt áruként azt is láthatják majd, hogy átértékelődik a bűn és a büntetettség fogalma is, legalábbis, ami a korrupciós váddal terhelt, illetve jogerősen elítélt politikusokat illeti. Ebbe az irányba mutat a nép ügyvédjének tegnapi kezdeményezése is: Victor Ciorbea némi teketóriázás után felvállalta a szociáldemokraták érdekeit, és alkotmányossági óvást terjesztett be a kormány működését szabályozó törvény azon cikkelye ellen, amely nem engedte, hogy Liviu Dragnea miniszterelnök legyen. Cselekedete, érthetően, ki is ütötte a biztosítékot...
Ha komolyan vehetnénk, amit Grindeanu állít, hogy a normalitás térnyeréséért fog dolgozni, akkor sajnálkozhatnánk, bizony, neki és kabinetjének sok dolga lesz. De a kormányfő meg sem mondhatja főnökének, hogy amit tesz, az egy jogállamban nem tekinthető normálisnak: amikor egy jogerősen elítélt politikus minden erejével és pártja feltétel nélküli támogatásával azon ügyködik, hogy kénye-kedve szerint átszabjon egy meghatározó jelentőségű jogi cikkelyt. Mindezek ellenére a hűséges alattvalók egyként sorakoznak fel vezérük mögé, mennek bátran, előre, közben pedig a választók reménykedve várják, hogy jobban élhessenek.