Nemcsak a történelmi Háromszék, hanem a mai Kovászna megye területéről származó nemes családok címereit mutatjuk be. Így a volt Udvarhelyszékhez tartozó Bardoc fiúszéket és az egykori Felső-Fehér vármegye ide csatolt területeit is érintjük.
Olvasóink közül sokan ismerik Pálmay József genealógiai munkáit, Háromszék vármegye nemes családjai, valamint, Bardoc fiúszék esetében Udvarhely vármegye nemes családjai című könyvét, melyek a múlt század elején jelentek meg, és a sepsiszentgyörgyi Charta Kiadó gondozásában 2000-ben, illetve 2003-ban hozzáférhetővé vált hasonmás kiadásuk. Ezekben sajnos sok a téves adat, a címerrajzok gyatrák. A sorozatban színes címereket közlünk, amennyire lehetséges, az eredeti, az adománylevélen szereplő jelképet jelentetjük meg. Igyekszünk területi szórásban közölni a címereket. Amennyiben nemeslevélen szereplő címerről van szó, megadjuk annak kiállítási helyét, idejét, az adományozót, az adományosokat (általában többen vannak, főleg családtagok). A nemesség és címeradományokat általában bejegyezték az ún. Királyi Könyvekbe, a fejedelemség korában az Erdélyi Királyi Könyvekbe, melyeket úgy kell elképzelni, mint egy mostani iktató regisztert: a főbb adatokat ott feltüntették. Ám a fejedelemség idejében nem minden adomány került be a könyvekbe.
Ahhoz, hogy érthetőek legyenek a címerleírások, jelen felvezető anyagban néhány szakmai tudnivalót is közlünk. A címert nem a szemlélő, hanem a pajzsot tartó katona szemszögéből írjuk le. Tehát, ha szemben állunk egy címerrel, amit mi bal oldalnak látunk, az a címerben a jobb oldal, vagy a címer eleje. A címereken mázakat használnak, amik színek és fémek. A címertanban négy színt – vörös, kék, zöld és fekete –, valamint két fémet – arany és ezüst – használunk. Előfordul a természetes szín is, például a kardot tartó csupasz kéz vagy a vitéz arca. A hanyatló heraldika korában a természetes szín fogalmát kiterjesztették, például a barnamedvét barnával ábrázolták. A címerszerkesztési szabály kimondja, hogy színre színt és fémre fémet nem helyezhetünk. Például kék mezőben nem lehetne vörös, zöld vagy fekete címerkép, ezüst mezőben arany nap. Tisztázzuk az előforduló fogalmakat, ezeket az illusztrációban is bemutatjuk. A címer legfontosabb része a pajzs, melynek alakja koronként változott. A pajzsot mesteralaknak nevezett mértani formákkal oszthatjuk, de Erdélyben ez nem gyakori. A függőleges osztást hasításnak, a vízszintest vágásnak nevezzük, a Habsburg uralom alatt megjelent a négyelés/negyedelés. A pajzs mezejében címerképek vannak, a pajzson általában sisak nyugszik. Ez Erdélyben legtöbbször zárt katonasisak, ritkábban pántos tornasisak. A sisakról sisaktakaró omlik alá. Ezt foszlányoknak is nevezik, legtöbbször egyik oldalon kék-arany, a másikon vörös-ezüst mázúak, és a pajzsot övezik, koronként változó divat szerint. A takarónak a sisakhoz való rögzítését álcázandó korábban tekercset, később – és nálunk ez a 17. századtól szinte általános – sisakkoronát használtak. Gyakori a csupán a leírtakat tartalmazó címer Erdélyben. Amennyiben a sisakkorona fölött, abból növekvően sisakdísz (másként oromdísz) van, teljes címerről beszélünk. Sisakdísz gyanánt gyakran megismétlődik a pajzsbeli címerkép vagy annak egyik eleme. Az adománylevélen a címert keretbe, díszítésekkel ellátott címerszőnyegbe festették meg. Jelezzük még, hogy a nemesi előnevet kisbetűvel írjuk, hacsak nem mondat elején szerepel.

Hilibi Gál család
A hilibi Gál család egyik őse, János kapott erdélyi nemesi rangot és címert Bocskai István fejedelemtől. Az adománylevelet Kassán állították ki 1606. március 22-én. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött pergamen szélessége 50, magassága 30,4 cm. Az adományos neve Joannes Gal de Hilip alakban jelenik meg. Kétségtelen, hogy Hilibről van szó. A hártya túloldalán kétszer is szerepel helyes alakban, utólagos ráírással. A nemeslevelet a fejedelem függőpecsétjével erősítették meg, bal alsó sarkában az uralkodó aláírása: Stephanus. A nemességet hilibi Gál János mindkét nembeli leszármazottjai örökölték.
A címer leírása: katonai pajzs kék mezejében vörös ruhás egész emberalak (darabont) jobb kezével kardot emel a magasba, bal kezével levágott török fejet látszik tartani. A pajzs fölött zárt katonai sisak, melyet királyi korona ékesít, és amelyből két írótoll (lúdtoll) emelkedik ki. A sisak csúcsáról ékesen megmintázott különböző színű (jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst) pántlikák futnak le, igen szépen övezve és díszítve a pajzs mindkét oldalát.

Szekeres Attila István heraldikus