Szinte már azt sem tudjuk, melyik a rosszabb: ha kiderül, hogy kampányban tett ígéreteiket nem váltják be, vagy ha ragaszkodnak a Liviu Dragnea által oly jól ismert kormányprogramhoz, és megvalósítják papírra vetett terveiket. Előbbi esetben „csak” hazugsággal vádolhatnánk őket, az utóbbi, a felelőtlenség azonban súlyosabbnak tűnik, mivel az ország jövőjével játszanak. Ha ugyanis a tervezett jóléti intézkedésekre nincs meg a költségvetési fedezet, akkor évekre, netán évtizedekre eladósíthatják az országot.
Persze, senki sem vitatja a kormány döntéseinek szükségességét, hiszen a tervezett emelésekkel, járulékfizetési kötelezettségek eltörlésével együtt is megalázóan alacsony marad például a minimálnyugdíj, de az idősek átlagos járandósága is inkább a létminimumhoz szükséges kiadások fedezéséhez áll közelebb, semmint ahhoz a szinthez, amely elvárható lenne a tisztességesen ledolgozott évtizedek után. És ugyanígy szükség van a fizetések emelésére is: a minimálbér még így is a legalacsonyabbak egyike marad Európában, de az állami szférában dolgozók juttatására is ráfér a növekedés. Alapvetően tehát nem rossz a Dragnea–Grindeanu-kormány azon törekvése, hogy Románia ne az olcsó munkaerő, az alacsony juttatások országa legyen, a társadalmi rétegek közti egyenlőtlenségek pedig csökkenjenek – gondok akkor vannak, ha minderre nincs meg a költségvetési fedezet. Márpedig Klaus Iohannis államelnök, a volt szakértői kormány tagjai, a Költségvetési Tanács és számos pénzügyi elemző majdhogynem egybehangzóan kongatják a vészharangot: ha Dragneaék ragaszkodnak terveikhez, az államháztartási hiány jócskán meghaladja majd a 3 százalékot, a deficitet pedig kölcsönből kell fedezni.
Félő tehát, hogy a sok jóléti intézkedés vissza­üt, az állam költekezésének számláját végül ismét a lakossággal fizettetik meg, mint tették azt a 2009-es gazdasági válság idején. Mert jövőt hitelre nem lehet építeni.