A Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állománya szombatra megemlékezést szervezett a hetvennégy évvel ezelőtt a Don folyónál harcoló, ott elesett, megsebesült és fogságba jutott magyar honvédek tiszteletére.
A megemlékezők közül egy tizenötös létszámú csapat gyalogtúrán vett részt: Kézdiszentlélek, Kiskászon és Kézdiszárazpatak érintésével huszonnégy kilométert tettek meg. A túrázók fél nyolckor indultak Kézdivásárhelyről, a Gábor Áron térről, és 12-kor érkeztek a katrosai csárdához, ahol csatlakoztak hozzájuk a Történelmi Vitézi Rend kézdi-, sepsi-, csík- és bardoc-miklósvárszéki állományának tagjai, a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület huszárjai, a Székely Nemzeti Tanács, a Kézdiszéki és Kézdivásárhelyi Székely Tanács képviselői, valamint civilek a céhes városból és a környékbeli falvakból, s a résztvevők együtt vonultak a megemlékezés helyszínére, a Hargita megyében található Bellő-tetői kettős kereszthez.
A 2013. augusztus 31-én felavatott, a 24. székely határvadász zászlóalj tiszteletére állított emlékjelnél vitéz Szima Csaba a Don menti harcok történetét idézte fel, kiemelve, hogy az eredetileg több mint kétszázezres magyar hadsereg, amely már az előző hónapok hídfőcsatáiban is jelentős veszteségeket szenvedett, hősiesen, de esélytelenül védekezett a nagy orosz télben a túlerővel szemben, így 50–55 ezer magyar katona életét követelte a doni katasztrófa, s 65–75 ezerre tehető a sebesültek és fogságba esettek összlétszáma. Vitéz dr. Ambrus Ágnes, a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állományának kapitánya az élő emlékezet és lelkiismeret keresztjének nevezte a bellői emlékjelet, hangsúlyozva a küzdelmes múlt felvállalásának kötelességét. „Történelmébe beleszületik az ember. Sokszor ez nem a legszebb, legkönnyebb ajándék, ellenkezőleg, a legnehezebb. Aki ezt az ajándékot, bármilyen nehéz, nem értékeli, és abban a tévhitben él, vele kezdődött el minden, nem érdemel tiszteletet” – mondotta többek között Ambrus Ágnes. Az emlékező beszédeket követően Mike Bernadett, a kézdivásárhelyi Református Kollégium végzős tanulója Buda Ferenc Az elesett katonák emlékére című versét mondta el. A rendezvény himnuszaink eléneklésével és koszorúzással zárult, majd a Történelmi Vitézi Rend képviselői és a kézdiszárazpataki önkéntesek a Kászon-patak mellett sült szalonnával és forralt borral vendégelték meg a résztvevőket.
