Niculina Țînţar, a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársa kapta idén a Háromszék Kultúrájáért díjat. A díjátadó ünnepséget az Árkosi Művelődési Központ Olt utcai székhelyén tartották, ahol bemutatták még a Romulus Cioflec – egy élet képekben című albumot, a Romulus Cioflec Răspîntia (Útkereszteződés) című színdarabját tartalmazó kötetet, és Valter Paraschivescu képzőművész kiállítását is megtekinthették az érdeklődők. Az est végén zongoraművek hangzottak el Corina Răducanu és Eugen Dumitrescu előadásában.
Nina Ţînţar egy Babadag melletti dobrudzsai faluból származik, 1985-ben végzett a Bukaresti Egyetem filozófia tanszékének pszichológia szakán. Az egyetem után Ozsdolára helyezték, ahol két évig történelmet és földrajzot tanított, utána Kézdivásárhelyen élt, az akkori pionírházban gyerekelőadásokat rendezett, majd 1989 nyarán Sepsiszentgyörgyre költözött, ahol azóta is a Kovászna Megyei Művelődési Központnál dolgozik. Közben filozófiát, logikát, pszichológiát tanított a Mihai Viteazul Líceumban, és jogot az egykori Gazdasági, ma Puskás Tivadar Szakközépiskolában.
A kilencvenes évek óta vesz részt különböző helyi, országos és nemzetközi projektek, pályázatok lebonyolításában, melyek közül az egyik legfontosabb számára a Skakespeare Kingdom House elnevezésű nemzetközi rendezvény volt, amelyben a Nagy Attila Alapítvány felkérésére vett részt, és amely során például nemzetközi Shakespeare-konferenciákat szerveztek, ahová magyar és román Shakespeare-szakértők és az ország színművészeti egyetemeinek tanárai, diákjai mellett Angliából és az Egyesült Államokból is érkeztek neves szakemberek. Ezenkívül a könyvtár felkérésére segített jeles román írók szentgyörgyi meghívásában, eljött például Matei Călinescu az Egyesült Államokból, vagy Silviu Lupescu, akitől fennállása óta az egyik legjelentősebb román nyelvű könyvadományt kapta a könyvtár. Örömmel emlékezik vissza ugyanakkor a Gabriel Liiceanuval és Vlad Zografival való találkozásokra is, ezek eredménye volt a Humanitas könyvesbolt, mely sajnos csak rövid ideig működött a városban. Egy másik nemzetközi projekt, mely részben neki köszönhető, az Andrei Mureşanu Színház által szervezett TAMper2 Színházi Találkozó volt.
A kérdésre, hogy miért segít olyan sokat a szentgyörgyi magyar intézményeknek is, azt válaszolta, néha azért segít, mert fontosak számára azok az emberek, akik hozzá fordulnak, máskor azért, mert annyira értékesnek tartja a megvalósulandó projektet, hogy nem tud ellenállni. Azontúl, hogy szereti hasznosnak érezni magát, úgy gondolja, támogatniuk kell egymást azoknak az intézményeknek, amelyek ugyanannak a közösségnek a szolgálatában állnak. Azt mondja, azért maradt Szentgyörgyön, mert úgy érzi, itt szükség van rá, ez lett az igazi otthona. „Nagyon ragaszkodom ehhez a helyhez, ezekhez az emberekhez. Ragaszkodom ehhez a kulturális közeghez, amely nagyon sok örömet adott, ez a szövegeimből is kiderül, ugyanis időnként drámaírót játszom” – vallotta lapunknak.
A díj nagy meglepetés volt számára, mesélte, mert úgy tudta, hogy csak szervezőként vesz részt az eseményen. Tamás Sándor megyeitanács-elnök szavai hallatán egyre jobban pánikba esett, mert hiába nézte a résztvevőket, úgy tűnt, csak rá találnak a méltató szavak. Mint mondta, megijedt, mert nem szereti a nyilvánosságot, inkább a háttérből követi az eseményeket. Saját bevallása szerint azért fontos számára a kitüntetés, mert úgy érzi, egyes emberek őszintén örülnek a sikerének, és a gratulációktól kevésbé érzi magányosnak magát. „Egy bizonyos szolidaritás jele számomra ez az elismerés, melyet rég nem éreztem az emberek részéről, és ezért hálás vagyok az adományozóknak” – tette hozzá Nina Ţînţar.
