A Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány Büszkeségpont-pályázatot írt ki az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek, hőseinek és áldozatainak közterületi emlékműveket, emlékhelyeket állítani szándékozók számára. Szank, Bács-Kiskun megye Kiskunmajsa járásának e kicsiny községe is pályázott – sikerrel. Mikor a szanki Büszkeségpont terveit készítették, még nem tudták/tudhatták, mitől lesz különb az ő emlékhelyük, mint az ország jónéhány másik hasonló büszkeségpontja. A tervezés és kivitelezés közt annyi történt csupán, hogy a mi Anti bácsink gondolt nagyot és merészet.
Balázs Antal nyugalmazott tanító, kit a néhai Sylvester Lajos által „ráragasztott” jelző szerint leginkább kopjafadoktorként ismernek szerte a Kárpát-medencében, valamikor tavaly ilyenkortájt ötölte ki, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára valami különlegeset készít, ami persze fából legyen, és faragva. Hogy hol talál helyet egy ilyen kompozíció, azt akkor még ő sem tudta, de a sors nagyon hamar eldöntötte: Kiskunmajsa jelentkezett leghamarább, de nyomban utána Szank és Csólyospálos is. És mert Anti bácsi nem tud nemet mondani, ha nemes ügyről van szó, eleve nagy vállalkozását megháromszorozta: a kiskunmajsai hatvan kopjafa mellé faragott még hatvanat Szankra, és 56-ot Csólyospálosra is.
A szanki Büszkeségpont kicsiben olyan, mint a budapesti Terror Háza vagy a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum. Koncepciójában, dizájnjában hasonlatosak ezek a létesítmények, de hiszen céljuk is egyazon: az emlékezést segíteni, tapinthatóvá tenni azt a kort azok számára is, akik akkor még nem éltek – hogy a múlt hibáit utódaink meg ne ismételjék. Itt minden: a korabeli plakátok és újságkivágások, a kihallgatószoba, az ötletesen két teremben megosztott Csepel teherautó, a nevekkel teli áldozatok fala a kommunisták rémtetteire emlékeztet, mert a köztudat ugyan többnyire csak a budapesti történéseket tarja számon, de az 56-os forradalom a vidéket is megmozgatta, a szabadságharc pedig szerte az országban zajlott. Bács-Kiskun megye – ha lehet így fogalmazni – élen jár az áldozatok számát illetően: Kalocsán, Kiskunhalason, Szabadszálláson tízeket, százakat taroltak le a sortüzek, Tiszakécskén a tüntetőkre a szovjetek repülőgépekkel támadtak. A szabadságharc és az azt követő megtorlások a megyében több mint háromezer embert érintettek: ki az életét veszítette, ki „csak” a börtönöket járta meg.
A szanki Büszkeségpont azonban kicsit más, mint a többi hasonló emlékhely. Központi termének egy cellaszerű beugrójában a mennyezetről lóg le szabálytalan magasságokban hatvan kisméretű kopjafa. A látvány a jászok és kunok földjén megdöbbentő hatású, annál is inkább, hogy a terembe lépve legelőbb ezeket világítja meg a reflektor. Ha a látogatók kérdezik, mi okból ott a székelység legautentikusabb szimbóluma, vezetőjük csak annyit mondhat: él Sepsiszentgyörgyön egy fafaragó, ő ajándékozta.
Hírünk s nevünk mindig csak ekként terjedjen a világban.