A nő és férfi gondolkodása, mentalitása, érzelmi világa között óriási a különbség – pont, mint egy egyszerre kitárulkozó ruhásszekrény és egy tartalmát csak sorra feltáró fiókos szekrény, komód között. Azokhoz hasonlóan is működnek… Ez a két, izgalmas, érdekes és értékes, de mégis külön világ – némi szervezéssel – egészen jó meg tud lenni egymással. Férfiak és nők – hogyan tudnák jobban érteni egymást?
A nők megérteni, befogadni akarnak, és a jelenben élnek. A kislányok valamivel hamarabb tanulnak meg beszélni, mint a kisfiúk, és szinte behozhatatlan előnyre tesznek szert, amit életük során csak növelnek.
A nők szeretnek és tudnak is az érzelmeikről beszélni, ugyanakkor igénylik is ezt. A beszélgetésben – és nem előtte – próbálják rendezni, rendszerezni a benyomásaikat, problémáikat, és közben találják meg a megoldásokat. Ezért is mondanak időnként „meggondolatlan dolgokat”. Képesek a másik testbeszédéből, hangsúlyából, gesztusaiból megérteni a beszélgetés rejtett üzeneteit is, ezért a hazugságot is hamarabb felismerik, mint a férfiak.
A gyengébb nem képviselői képesek egyszerre több tevékenységet is folytatni, figyelmüket megosztani: rántást kavarnak, közben telefonálnak, de mindemellett még egy-egy utasítást is adnak a leckét író gyereknek. Ha gumidefektet kaptak, kerékcsere közben még sírni is tudnak...
A férfiak ezzel szemben legyőzni és meghódítani akarják a világot, és többnyire a jövőben élnek. Elméleteket gyártanak, mindent meg akarnak érteni és magyarázni. Egyszerre csak egy dologra képesek figyelni, de arra nagyon erősen koncentrálva, a zavaró dolgokat kiszűrve, nagyon hatékonyan. Ezért süketül meg a férfi, ha újságot olvas, esetleg a mobiltelefonját simogatja. Legfeljebb csak hümmög, ha a kedves felesége beszél hozzá. Ezért fordul elő az is, hogy a férfi elvéti az autópályán a lehajtást, amikor beszélnek hozzá.
Nehezebben beszélnek az érzelmeikről, nyugalomra van szükségük, amelybe visszavonulhatnak, hogy elgondolkodhassanak egy problémán. Ha aztán megtalálták a megoldást, vagy legalábbis a megoldás kezd körvonalazódni, akkor visszatérnek más emberek társaságába, és akkor már tudnak róla beszélni. Időnként még sokat is… A beszélgetés náluk inkább arra szolgál, hogy közöljék a véleményüket, vagy beszámoljanak róla, hogy találtak egy megoldást.
Ezért is nagy hiba lenne, ha a nők nem engednék párjukat visszavonulni a magányos gondolkodásba, vagy felkutatnák a menedékbe visszavonult házastársukat, és nem hagynák meg neki a magányt. Hiba lenne, ha ezt a fajta visszavonulást a nő ellene irányuló támadásként vagy személyének lebecsüléseként értékelné.
A férfi természetéből adódóan a beszélgetésben nem tárhat ki mindent rendezetlenül, hogy azt megbeszélje a feleségével, és úgy jusson el a megoldásig. A férfiaknak szükségük van az egyedüllét idejére, ez azonban nem jelenti azt, hogy lebecsülnék a házastársukkal való közösséget.
Míg a férfiak csak akkor akarnak beszélni, amikor a gondolataikat már rendezték, és megtalálták a megoldást, a nők beszélgetés közben gondolkodnak, és így találnak rá a megoldásra. A nőnek ez a másfajta beszélgetési módszere gyakran megzavarja és elbizonytalanítja a férfiakat. A férfi azt kívánná, hogy a nő egy problémát azonnal, nyíltan, kertelés nélkül nevezzen meg, s aztán szép sorban, rendszerezve mondja el, amit gondol róla. A férfiak a beszélgetések során véleményeket közölnek, a nők viszont inkább benyomásokat.
Kertész Tibor
(folytatjuk)
