Hiszen e napok fölöttébb nyugtalanító kérdése: miként lehetséges, hogy egy választást hangzatos ígéretekkel nyerő, magát szociáldemokratának nevező párt legnagyobb törekvése az, hogy a választási csalásért jogerősen elítélt, illetve egy másik perben hivatali visszaéléssel gyanúsított vezérét, Liviu Dragneát mindenáron a törvény betűje fölé helyezze úgy, hogy sebtében közkegyelmet hirdetnek, és megváltoztatják a büntetőjog rendelkezéseit?
A Grindeanu-bábkormány perverz igyekezete nemcsak a tiltakozókat hívta újra az utcára, hanem a jogot ismerő szakmai szervezetek is felháborítónak találják. Mind a legfőbb ügyész, Augustin Lazăr, mind a Legfelsőbb Bírói Tanács, mind a korrupcióellenes ügyészség képviselői elítélő álláspontot fogalmaztak meg, joggal, hiszen e csikicsukival magukat az igazságszolgáltatókat is lefokozzák, lealacsonyítják, azt üzenve nekik a kormánypalotából, hogy a nép választottjai bármikor, bármit megtehetnek, függetlenül a törvény betűjétől.
Ha lehet még közéleti értelemben hitünk, hinnünk érdemes azt, hogy nem, nem tehetnek meg bármit. S bár nagyon úgy tűnik, Iohannis határozott közbelépése, az utcai megmozdulások, a sajtó egy részének tiltakozása ellenére is nehezen állítható meg e szociáldemokrata gépezet, érdemes rögzíteni: elfogadhatatlan, hogy a parlamenti többség egy bűnszövetséget szolgáljon. Mert ugyan a tervezett intézkedések főképp Dragnea számára életmentőek, de a hatvan év fölöttieknek szánt közkegyelem olyanokat is segítene, mint Voiculescu, Vântu, Severin és társaik. Arról nem is beszélve, hogy hány vizsgálat alatt lévő ügy válna okafogyottá, például a Colectiv Klub tragédiája miatt indított eljárás is. A túlzsúfolt börtönökről szóló érvelések ebben a pillanatban inkább érzelmi manipulációnak tűnnek, hírmagyarázók figyelmeztetnek, a mostani 27 ezer fogvatartottal szemben a csúcsot 2013-ban jegyezték, akkori számuk majdnem elérte a 34 ezret. Áldatlan állapot, de nem a gyors közkegyelem a megoldás, az biztos.
Tragikus, országot próbáló pillanat, undort keltő erődemonstráció. Ismét kell a nagyvárosok utcáin tüntetők ereje, a tömeg, újra felértékelődik a tiltakozás, a nyomásgyakorlás minden formája. Amerika ellenez minden, a jogállamiságot gyengítő intézkedést, üzente máris Hans Klemm bukaresti nagykövet. Románián a civilizált világ szeme, ám ha mindezek ellenére Dragneáék ármánykodása mégis sikerrel jár, az egyenértékű a banánköztársaság kikiáltásával. És ott már tényleg csak a szendvics számít.