– Hol születtél, hol végeztél, miért lettél színész?
– Szamosújvári vagyok, az egyetemet és a líceumot is Kolozsváron végeztem. Matek-infó és intenzív angol szakra jártam a középiskolában. Informatikaegyetemre is jelentkeztem, be is jutottam, de a színit választottam.
– Miért?
– Nehéz erre válaszolni. Bár színjátszó körbe jártam, amit nagyon szerettem, nem volt régi álmom a színészet. Egyszer csak tudatossá vált bennem, hogy meg szeretném próbálni. Azért mentem színire, mert kíváncsi voltam magamra. Ez továbbra is így van.
– Hol játszottál, mielőtt Szentgyörgyre szerződtél?
– Első év mesteri után bekerültem a Váróterem Projekt független kolozsvári társulatba, ott játszottam az utolsó egyetemi évem alatt és utána is. Igazából nem tudok múlt időben beszélni erről, továbbra is visszajárok a régi előadásokat játszani. Nagyon jó a társaság, és azt hiszem, hogy szerencsés időszakban kerültem oda. Nagyon érdekelt minden, amiben részt vehettem. Nem előre megírt darabokból dolgoztunk, hanem egy adott témán belül improvizáltunk, kerestünk, írtunk szövegeket, és ez a munkastílus nagyon izgalmas volt. Ugyanakkor mi szereljük a díszletet, állítjuk a fényeket, takarítunk stb. Szerettem azt a tempót. Ilyen körülmények között másképp fejlődik az ember.
– Kikkel dolgoztál?
– Botos Bálinttal a Zéróban, utána Cosmin Matei-jal az Occupy Yourselfben, végül pedig Sípos Krisztinával a Kedd című előadásban. Ezeken kívül két, már meglévő előadásba ugrottam be, egy tantermi és egy improvizációs előadásba. Radikálisan különböző produkciók ezek. Remélem, ide is eljutunk velük.
– Hogy érzed magad Szentgyörgyön?
– Egyre jobban. Sok jót hallottam Szentgyörgyről korábban, és mégis meglepett. Olyan itt, mint amikor valakinek a lakásán, egy kocsmában vagy bárhol érzed, hogy jó ez a hely, de nem tudod pontosan megmagyarázni, hogy miért. Hogy Kolcsár Jocót idézzem: fűszeres.
– Milyen a társulat, milyenek az előadások, amelyekben itt játszol?
– Hihetetlenül befogadó a társulat. Főleg a Liliomban nagyon segítettek a kollégák, hogy feloldódjunk (Vass Zsuzsával), egy percig sem éreztették velünk, hogy kezdők, tapasztalatlanok vagyunk. Az itteni előadásaim közül talán a Zongotát szeretem a legjobban. Úgy érzem, még nagyon távol állok attól, ahová el lehetne jutni benne. Meg kell találnom azt a mérhetetlen szabadságot, amit a pontos, festményszerű megszerkesztettsége ellenére ajánl az előadás. Ez a legizgalmasabb benne. A Pénz az égből kihívás, izgalmas volt megcsinálni a szerepcsere miatt. Nyilván abban is sokat kell még dolgoznom, mert négy nap alatt nem lehet behozni egy egész próbafolyamatnyi munkát.
– Vonzódsz az ilyen típusú előadásokhoz, vagy nem ezért vállaltad be?
– Nem ezért vállaltam. Nem tudom és nem is akarom eldönteni, hogy inkább komikus vagy drámai beállítottságú vagyok, örülök minden típusú szerepnek. Szívesen vállaltam el. Szeretem az éles helyzeteket.
– Milyen rendezőkkel szeretsz együtt dolgozni?
– Még nincs annyi tapasztalatom, hogy érdemben tudnék erről beszélni, de azokkal jobban szeretek dolgozni, akikkel működik a párbeszéd, akik figyelembe veszik, igénylik is az ötleteimet.
– Lehet érezni a színpadról, hogy milyen a szentgyörgyi közönség?
– Lehet. Ha a kollégák közül valaki színpadra lép, érezhető, hogy ismerős. Az én esetemben picit megváltozik a figyelem, ahogyan egy új találkozáskor történik. Otthonosnak érzem az itteni színész-néző viszonyt.
– Mivel foglalkozol a szabad idődben?
– A terepfutással kezdtem el komolyabban foglalkozni, mert közel a természet, és könnyű változatos útvonalakat találni. Újabban a sakk is nagyon érdekel.