Szombaton 18 órától nagyszámú érdeklődő jelenlétében nyílt meg a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében az új esztendő első tárlataként Ilés-Muszka Rudolf és Vargha Mihály Szoborerdő című, közös képzőművészeti kiállítása. A 2003 óta a tőlünk közel nyolcszáz kilométerre található Veresegyház városban élő és alkotó Ilés-Muszka Rudolfot a megnyitóra Pásztor Béla polgármesterrel az élen szépszámú küldöttség, közöttük több képzőművész kísérte el szülővárosába, és Sepsiszentgyörgyről érkezett csoport is jelen volt a megnyitón.
Az est házigazdája Dimény Attila, az intézmény vezetője volt, aki ünnepnek nevezte január 21-ét, mivel két Kézdivásárhelyen született, innen elszármazott szobrászt köszönthetnek a magyar kultúra napjának előestéjén, két olyan képzőművészt, aki négy évtizeddel ezelőtt a céhes városban kezdte pályafutását. A sors mindkettőjüket elszólította Kézdivásárhelyről, Ilés-Muszka Rudolfot a magyarországi Veresenyházra, Vargha Mihályt pedig egy kicsit közelebb, Sepsiszentgyörgyre. A tárlatot Dobolyi Annamária művészettörténész, a múzeum munkatársa méltatta, de azt megelőzően a megnyitó idején Kolozsváron tartózkodó Vetró András szobrász egykori tanítványaihoz, mostani kollégáihoz címzett levelét olvasta fel. A művészettörténész elmondta: „Az ötvenes éveiket taposó képzőművészek a Nagy Mózes Elméleti Líceum rajztagozatának első, illetve második generációs növendékei. Büszkén és szeretettel emlékeznek a művészi pálya kezdeteire, szaktanáraikra, a Kosztándi és a Vetró művész házaspár önzetlen pedagógusi munkásságára. Negyven éve annak, hogy diákként első kiállításukat szervezték a patinás gimnázium fizikatermében a művészeteket pártoló Szőcs tanár házaspár jóvoltából. A két egykori növendék úgy döntött, hogy negyven év után ideje számot adni, megemlékezni az elmúlt néhány évtized küzdelmeiről, eredményeiről. Bár mindketten saját útjukat járják, művészetükben ennyi év távlatából is felfedezhetünk hasonlóságokat: a fa mint megmunkálandó nyersanyag iránti vonzalmat, az organikus, egymásba kapcsolódó, archaizáló formák szeretetét és természetesen a monumentalitás iránti vágyat. A művészek elmondása szerint e kiállítás létrejöttének több indítóoka is van: mindenekelőtt kettejük barátsága, a szülőváros iránti ragaszkodás és az egykori tanárok, diáktársak, a megtartó közösség iránti szeretet.” Vargha Mihály éppen ebben a teremben rendezte meg első egyéni kiállítását 1991-ben, és a március 15-i tárlatok állandó résztvevője, Ilés-Muszka Rudolf ezúttal mutatkozik be szülővárosában egyéni kiállítással, a mostanit megelőzően a 2006-os Mester-tanítvány kiállításon, illetve a 2008. március 15-i ünnepi tárlaton láthattunk tőle alkotásokat. A megnyitón közreműködött Nagy-Babos Tamás magyartanár, egykori osztálytársuk, aki Szilágyi- és Faludy-vers előadásával tette ünnepélyesebbé a nem mindennapos eseményt. A megnyitó végén Pásztor Béla, Veresegyház polgármestere – aki első alkalommal járt vidékünkön – szólt az egybegyűltekhez, ismertette a magyarországi kisváros történetét, és méltatta az ott alkotó Ilés-Muszka Rudolf munkásságát. A tárlat március 5-ig tekinthető meg.
