Minthogy övék az ország és a hatalom, többségük van a parlamentben, de akár sürgősségi kormányrendelettel is elfogadhatják a közkegyelemről szóló jogszabályt és a büntető törvénykönyv módosítását, a nyilvánosság nyomása lehet az egyetlen eszköz arra, hogy megállítsák, ezért nagyszabású tüntetések kezdődtek, és az államelnök népszavazást hirdetett a korrupcióellenes harc témakörében.
A háború totálissá vált: a nagy nyilvánosság előtt egészen képtelen vádak is sűrűn elhangzanak – Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök egyenesen államcsínyről, új bányászjárásról beszélt! –, mindkét tábor bevetette már kommunikációs és manipulációs fegyvertárának majd minden eszközét, a szociáldemokratákhoz hű sajtó azzal riogat, hogy idegen és sötét erők a kormány megdöntésével próbálkoznak, a jobboldali lapok, portálok, a civil ellenzék főként az internetes világban, a közösségi médiában igyekszik mozgósítani a közvéleményt. A harcban minden állami intézmény érintett: a kormánytól a parlamenten át az államelnöki hivatalig, de óriási a tét a korrupcióellenes ügyészség, a Legfelsőbb Bírói Tanács számára úgyszintén, sőt, a titkosszolgálatok is nyakig benne vannak a történetben: a szökevény Sebastian Ghiță leleplezései, Florian Coldea, a Román Hírszerző Szolgálat operatív vezetőjének félreállítása egyáltalán nem valamiféle epikus mellékszál, hanem szerves része a minden eddiginél élesebbnek tűnő hatalmi harcnak.
Hogy ebben a sok bukaresti politikus és a hatalmat a háttérben gyakorló szekus számára élet-halál küzdelemnek számító háborúban számunkra, Romániában élő és élni akaró magyarok számára mi a fontos, az viszonylag egyszerűen megfogalmazható: bandaháborúk helyett értelmes vitákat szeretnénk fontos kérdésekről, gengszterkorzó helyett élhető, jól működő országot, ahol a törvény mindenkire egyformán érvényes, ahol a lopást büntetik akkor is, ha az elkövető politikus, ahol a mentelmi jog nem nyújt védelmet közpénzek eltulajdonítása, hatalommal való visszaélés ellen – de ahol az ügyészséget nem használják fel obskúrus célokra, nem „rendelésre” indítanak eljárást, ahol az igazságszolgáltatás nem válik eszközévé a magyarság jogfosztásának, megfélemlítésének, a restitúció leállításának, a közösség kollektív megbélyegzésének, vezetői „kiiktatásának”. Mert riasztó az, amire a szociáldemokraták készülnek – de azok a rendőr- vagy ügyészállami reflexek, módszerek is elfogadhatatlanok, amelyek az elmúlt években a korrupcióellenes küzdelem melléktermékeiként feltűntek.