Igaz, a voksoló polgárok távolmaradásukkal — megyénkben a szavazatra jogosultak mindössze 49,3 százaléka, Sepsiszentgyörgyön 38 százalék ment el szavazni — jelezték: elégedetlenek a politikai elit teljesítményével, sem a régi, sem az új emberek, sem az újszerű programok, illetve választási kampányfogások nem voltak képesek kimozdítani kényelmes, közömbös lelkiállapotukból. Túl sok csalódás érte az embereket, túl hosszúra nyúlt az átmenetnek nevezett korszak, s minden jel arra mutat, a híres-hírhedt névre szóló választási rendszer próbaköveként bemutatott megyeitanácselnök-választás sem bizonyult igazán vonzónak. Tegnap nagyon sokan otthon maradtak, vagy kirándulni mentek, eszük ágában sem volt beleszólni a politikának nevezett úri huncutságba.

Egy dolog mégis nyilvánvalóvá vált, az egypárti politizálás ideje lejárt, bebizonyosodott — ha erre még egyáltalán szükség volt —, hogy az erdélyi magyar társadalom nem egyszínű és nem egyszólamú. Ezt még az RMDSZ-nek is tudomásul kell vennie, s az őszi vagy téli, esetleg jövő év eleji parlamenti választásokra ennek jegyében kell felkészülnie. Tárgyalni lesz kénytelen, nem csak az úgynevezett politikai ellenfelével, hanem a választópolgárokkal is, hogy visszaszerezze a szemmel láthatóan megcsappant bizalmat, s felkeltse a választó kedvet úgy, hogy se az épp szárba szökkent pluralizmusigény, se a magyar országos képviselet súlya és ereje ne sérüljön. Nem lesz könnyű feladat, de csakis ezzel a céllal lehet és kell továbblépni.

Lapzártakor, jóval éjfél után csak részeredmények álltak rendelkezésünkre. Van, ahol az RMDSZ győzött, máshol az MPP, és nem egy településen második fordulóban dől el, ki vezeti majd a települést.

Választottunk. Jól, rosszul? Kiderül.