Éppen értékelni kezdtük hős kiállását, igazán okos, politikus lépéseit a közkegyelmi rendelet és büntetőtörvénykönyv-módosítás elfogadásának megakadályozásában, hogy megmutatta, igazi demokrata, és képes kimozdulni elefántcsonttornya hallgatag magányából, ha fontos közügyekről van szó. Egyre csappanó népszerűsége miatt is szüksége volt a határozott megnyilvánulásra, és a decemberi választásokon kiderült az is, magára maradt, az őt támogató és általa támogatott politikai erők csúfosan megbuktak. Jól jött hát neki a szociáldemokraták kapkodó sietsége, bizonyíthatta, tud erélyes lenni, de akár taktikázni is, sőt, még szellemes beköpésekre is képes.   
Ám Iohannis nagyon gyorsan tett arról, hogy újra kijózanodjunk: román politikusban nem érdemes bíznunk, még akkor sem, ha ősei németek voltak. Strasbourgban, az Európa Tanács közgyűlése előtt hosszasan ecsetelte, mily példaértékű módon oldotta meg Románia a kisebbségi kérdést. S bár korábban a korrupcióellenes harc kapcsán kifejtette: a szolid demokráciákban a többség soha nem élhet vissza hatalmával, azt is egyértelművé tette, hogy ezt kimondottan a politikai, parlamenti erőviszonyokra érti, a nemzeti közösség esetében már nem érvényes szentenciája. Leghatásosabb érvének szánta: „Ha én németként elnök tudtam lenni Romániában, az azt jelenti, hogy a dolgok rendben vannak az országban a kisebbségvédelem terén”, majd percekig igyekezett alá is támasztani kijelentését, egyebek mellett azzal, hogy a decemberi választásokon egyetlen szélsőséges párt sem jutott be a döntéshozatalba, ám nem szólt a parlamentivé vált politikai alakulatok ugyancsak számos szélsőséges tagjáról, megnyilatkozásaikról. Kifejtette: folyamatosan konzultál a kisebbségek képviselőivel, de azt nem említette, hogy ezek az egyeztetések következmény nélküliek, megkerülte a választ a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítására és a marosvásárhelyi katolikus iskola körüli cirkuszra vonatkozó kérdésekre.
Nem tudni, Klaus Iohannis őszintén hiszi-e mindazt, amit Strasbourgban mondott, vagy csupán taktikus, majdani szavazatait féltve nem hajlandó kiállni kisebbségi, magyar jogokért. Pedig egy igazi demokratának nemcsak a politikai kisebbséget kellene féltenie a többség önkényétől, hanem a nemzeti kisebbségeket is. Ha már származása okán nem, megtehetné legalább azért, mert azt, hogy ő német származásúként államelnök lehetett Romániában, többek között a magyarság szavazatainak is köszönheti.