„lelket ír, nem cifra szókat”
(Arany Tompáról, 1847. február 28.)
Ma már elhiszem azt, amit sose hittem:
hogy egy perc alatt is elröpülhet innen
várlakó és város: medve s málnavész is,
s nem marad meg semmi, csak a szent poézis…
Éppen ezért kéne most a komoly ének
itt, ahol a költők gombamód tenyésznek…
Hiszen nyelvünk van, de Arany János hol van?
Csak üres árnyékát taposnánk a porban,
ha nem volnál köztünk, nyolcvanéves fejjel,
mondván, hogy vigyázzon, aki itt ma versel,
mert a szó itt: kő, mely … oltár is lehetne,
ha egy kis „Arany”-rög rejtőzködne benne?
s bár anélkül csak kő – annak se utolsó,
ha nem oltárnak, hát sarokkőnek való…
Hallgatlak tehát, és nagy örömnek tartom,
hogy éghet előtted magyarköltő-arcom;
hallgatlak-dúdollak, s nem kívánok szebbet:
áldjon meg az isten, mint te ezt a nyelvet…
Csíkszentdomokos, 2009. február 28.
