Megemlékezést tartottak a német szövetségi parlamentben (Bundestag) pénteken az auschwitz-birkenaui náci haláltábor felszabadításának 72. évfordulója alkalmából. A berlini Bundestagban huszonegyedik alkalommal megtartott emlékülés fő témája a T4-művelet fedőnevű náci eutanáziaprogram volt.
Az 1996-ban bevezetett emléknap hagyományainak megfelelően az ülésen a képviselők mellett a legfőbb közjogi méltóságok is részt vettek, viszont ezúttal nem egy szemtanú, túlélő mondott ünnepi beszédet, hanem a T4-művelet több áldozatának történetén keresztül mutatták be a különböző betegségek vagy fogyatékosságok miatt az életre méltatlannak minősített emberek kiirtására titokban folytatott műveletet.
Az egyik áldozat Ernst Putzki, akit pszichés betegsége miatt gyilkoltak meg 1945 januárjában. Sorsát egy levél révén mutatták be, amelyet édesanyjának írt egy kórháznak nevezett intézményből, amelyben halálra éheztették a beutaltakat. Az emlékülésen előadták Norbert von Hannenheim zeneszerző több művét. Az erdélyi Nagyszebenben született művészt 1944 júliusában érte el a T4-művelet, mert hasadásos elmezavar tüneteit mutatta. Egyik alkotását Felix Klieser kürtös közreműködésével adták elő, aki karok nélkül született, és lábával szólaltatja meg hangszerét. Ez volt az első alkalom, hogy fogyatékkal élő művészek léptek fel a Bundestag üléstermében. Előadásukat és az áldozatok élettörténetét megrendülten fogadták a képviselők és a Bundestag vendégei, többen zokogtak.
A T4-művelet volt az első iparszerű náci tömeggyilkosság. A náci birodalomban, illetve a megszállt területeken nagyjából 300 ezer gyereket, nőt és férfit gyilkoltak meg. A műveletben szerzett tapasztalatokat felhasználták a holokausztban. A T4 áldozatai a nácizmus áldozatainak különböző csoportjai közül az „elfeledett áldozatok” közé tartoznak. A második világháború után az elkövetők felelősségre vonása rendszerint nem történt meg, csupán 30–35 ítélet született az eutanáziával kapcsolatos perekben, és 1949-től már senkit nem marasztaltak el az ilyen ügyekben. A túlélők, hozzátartozók kárpótlása elmaradt, a német pszichológusok, pszichiáterek, ideggyógyászok körében pedig évtizedekig tabutémának számított a náci eutanázia. A Német Pszichiátriai, Pszichoterápiás és Ideggyógyászati Társaság csak 2010-ben vállalta a felelősséget és kért bocsánatot a történtekért.
A téma társadalmi nyomásra került a köztudatba, a Bundestag ennek eredményeként döntött 2011-ben egy emlékhely létrehozásáról a német főváros központjában, a Tiergartenstrasse 4. szám térségében. A titkos program a kitervelés helyszínéről kapta fedőnevét. Az emlékművet 2014-ben adták át.
