A romániai magyaroknak speciális követeléseik is vannak, és ezért ők is jó néhány méltányolandó polgári kezdeményezéssel rukkolnak elő. Ahány polgár, annyi kezdeményezés születhetne, ha csak annyiból állna, hogy valaki kitalál valamit, és várja, hogy más véghez vigye a fogjuk meg, s vigyétek elve alapján. Ilyeténképpen a nemesebbnél nemesb elképzeléseket döglött macskaként dobálhatják egyik jószándék kertjéből át a másikéba.
Megjelent a hivatalos közlönyben a Székelyföldnek autonómiát előirányzó törvénytervezet, amelyet polgári kezdeményezésként óhajt a parlament elé terjeszteni a Gyergyószéki Székely Tanács (GYSZT) tíztagú kezdeményező bizottsága. Azt mondják, ha azt akarod, hogy valami ne oldódjék meg, annak nyélbeütésére hozz létre egy bizottságot. Ez azért jó, mert a bizottságok tagjai keresztet vethetnek egymásra és a kezdeményezésre. A törvénytervezet parlamenti megvitatásához tizenegy megyéből százezer aláírást kellene gyűjteni. Sajnos, ezt a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) korábban nem támogatta és most sem. Viszont az egyik kezdeményező, a GYSZT elnöke, Árus Zsolt nem árul zsákbamacskát, ő úgy véli, az aláírásgyűjtés az SZNT feladata. Az SZNT elnöke, Izsák Balázs viszont azt mondja, neki nincs tudomása arról, hogy a szervezetnek ilyen lehetősége vagy egyáltalán kötelezettsége lehetne, illetve erre felszólítható volna. Szerencsére, mindenre létezik megoldás. És Izsák Balázs szerint a jó megoldás az lenne, ha az erdélyi magyarság decemberben megújult parlamenti képviselete terjesztené a testület elé az autonómiastatútumot. Annál is inkább, mert erre többszöri ígéret is elhangzott, ahogy az is, hogy nem jött el még az ideje. Korodi Attila, az RMDSZ frakcióvezetője is kinyilvánította: most már tényleg itt az ideje nyíltan beszélni a romániai kisebbségvédelem eszközeiről. Hiába, kiderült: még nem vitatták meg a polgári kezdeményezést, és az RMDSZ még nem alakította ki álláspontját.
A választási kampánystratégiák kidolgozását a pártok sokszor külföldi szakértőkkel végeztetik. Az ilyen kezdeményezést, mint az autonómiastatútum törvénybe iktatása, sem ártana valami külföldi szakemberre bízni, mert úgy látszik, másképp semmi nem lesz belőle. A honi kezdeményezők aláírásgyűjtés helyett némi pénzt gyűjtenének, amiből finanszíroznák az akciót. Bár lehet, miként anno, harcosaink, a magyar urak Mária Teréziának életüket és vérüket adták volna, de zabot, azt nem – mostani uraink az akcióról ugyanúgy vélekednének: életük áldoznák, de pénzt, azt nem.
Mindenki megnyugtatására: vannak, akik ezt az legújabb kezdeményezést hál’ istennek már megvitatták, és közhírré is tétették csaknem egyhangú véleményüket. Titus Corlățean, a volt külügyminiszter rögeszmének titulálta, és megmondta: szó sem lehet elfogadásáról, mert ugyebár az a fránya alkotmány egyértelműen fogalmaz ebben a kérdésben. A Nemzeti Liberális Párt vezérnője is kijelentette: egyetlen alkotmányellenes kezdeményezés sem élvezheti pártja támogatását. Az alkotmányt nem lehet megváltoztatni, mint a büntető törvénykönyvet, és aki az alkotmány egységes nemzetállamra vonatkozó paragrafusát  átlépi, az nem kaphat kegyelmet sem, míg a többire igen. Végül is minek ide autonómia, mikor legutóbb Brüsszelben is kijelentette az államelnök, Iohannis, hogy itt a nemzetiségi kérdés példásan meg van oldva, aminek bizonyítéka, hogy ő német nemzetiségűként Románia elnöke  lehet. Aztán a pártvezér Dragnea, aki suttyomban miniszterelnök is, megnyugtatta a kedélyeket, kijelentve: nincs semmiféle kockázata, hogy a parlament elfogadjon egy ilyen törvénykezdeményezést. Kezdhetjük tehát elölről.