A háromszéki szaktanácsadók több mint két évvel ezelőtt szakmai találkozók szervezésével, sajtókampánnyal ismertették az új gazdasági lehetőséget. Azóta nagyon sok pró és kontra vélemény hangzott el, de úgy látszik, sokakat meggyőzött a nyereségesnek tűnő vállalkozás. Mára bebizonyosodni látszik, hogy az egyik mezőgazdasági alternatívát felmutató kezdeményezésnek van jövője.

Már kezdettől jó kezekbe került a bejegyzett csigaszövetkezet sorsa, hiszen Marcel Macriş elnök tervei sorra valósulnak meg. Induláskor a feldolgozóktól való függőséget kívánták kiiktatni, ezért tervezték meg a saját üzem létesítését. Jelenleg a szövetkezet 213 tagot számlál, és a csigatenyésztő terület meghaladja a száz hektárt. A tagok az ország huszonnyolc megyéjéből verbuválódtak, Háromszékről tizenhét személy (ugyanennyi tenyésztőteleppel) állt be a részvénytársaságként működő szövetkezetbe.

A szakterületen és általában a mezőgazdaságban a feldolgozó és értékesítő szövetkezet premiernek számít. A tagok által leadott évi közel ötezer tonnára becsült csigát a feldolgozó 2,5 eurós áron veszi át, a feldolgozás után az értékesítési ár közel 22 euróra rúg kilónként. A szövetkezeti tagok a feldolgozás során nyert haszonból év végén részesednek.

A most avatott feldolgozó az összes uniós előírásnak megfelel, ISO 22000 minősítéssel és HAACP-rendszerrel is rendelkezik, a biobizonyítvány megszerzése pedig folyamtaban, utóbbi magasabb eladási árat biztosít majd. Az országban még két csigafeldolgozó üzemet építettek, egyiket Szebenben, a másikat Hátszegen, de egyikük sem képes a teljes feldolgozás biztosítására. A keresztvári gyárban az elmúlt napokban tartottak próbaüzemelést, augusztustól ténylegesen is elkezdik a feldolgozást, a csigahúst pedig konzerv formájában, fagyasztva vagy félkész termékként forgalmazzák. Az egész éves termelés piaca már biztosított, a szövetkezet ugyanis részt vett Berlinben a konyhaművészeti kiállításon, ahol német cégek és luxuséttermek az egész mennyiséget leszerződték. A nyugati országokban és Észak-Amerikában a csiga az étkezési kultúra része. Nem érvényes ez nálunk, pedig a csigahús a görögök és a rómaiak körében ősidőktől fogva ínyencségnek számított. Ma előszeretettel fogyasztják (természetesen, akinek zsebe megengedi, hiszen cseppet sem olcsó) Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Németországban és Ausztriában. Az első, csigatenyésztéssel foglalkozó kutatóállomást az olaszok nyitották ezelőtt harminc évvel. Ma a fogyasztott csigahús több mint 95 százaléka csigatelepről származik, a zöld pártok ugyanis ellenzik a csigák gyűjtését a természetből. A legtöbb csigatenyésztő telep (közel 9000) Olaszországban található, majd Görögország következik.

A csigahús nagyon egészséges élelmiszer, fehérjetartalma 16, zsírtartalma pedig csak 1 százalék körüli. A hús aminosav-összetétele és a kiválasztott nyálváladék révén jól használható a gyomorfekély és légzőszervi betegségek gyógyítására, telítettzsírsav-tartalma pedig megelőzi a koleszterinlerakódást.