Életének 65. évében január 31-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Mózes Attila Márai Sándor-díjas prózaíró, irodalomkritikus, szerkesztő, a Helikon egykori munkatársa – közölte a Helikon folyóirat.
Mózes Attila 1952. április 8-án született Marosvásárhelyen, a kolozsvári BBTE magyar–francia szakán végzett 1976-ban. 1976–79 között Székelyhidason francia–testnevelés szakos tanár, majd 1979-től a kolozsvári Utunk, később, 1990-től 2015-ig a Helikon prózarovatának szerkesztője. A Helikon idézi az író köteteit is: Átmenetek (elbeszélések, 1978); Egyidejűségek (regény, 1980); Fény, árnyék, átdereng (elbeszélések, 1980); Üvegcsendélet (elbeszélések, 1982); Füstkorom (elbeszélések, 1984); A Gonosz színeváltozásai (három kamaratörténet, 1985); Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket (regény, 1990, újrakiadás: 2000); Yesterday. Az Oroszlán Hava és egyéb történetek (elbeszélések, 1990); A vénasszonyok nyara (kisregény, 1991); Egy pohár vigyor (válogatott elbeszélések, 1996); Napnyugati vándorlás (válogatott elbeszélések, 2000); Céda korok történelme (válogatott esszék, kritikák, 2004), Zsibvásár (próza, 2010). Foglaló. 13+1 érzelmes beszély (próza, 2011). Pályája során több díjjal is kitüntették. A Romániai Írók Szövetségének prózadíját 1981-ben, 1983-ban, 1986-ban, 2004-ben is megkapta, 2000-ben Látó-díjjal, 2002-ben EMIL-nagydíjjal, 2010-ben Székelyföld-díjjal tüntették ki. 2012-ben Márai Sándor-díjjal ismerték el tevékenységét.
