Farkas Réka
Minden fronton folyik a harc, hogy visszalépésre kényszerítsék a kormányt, és megakadályozzák a híres-hírhedt büntető törvénykönyvet és perrendtartást szabályozó rendeletek életbe lépését. Százezrek gyűlnek össze esténként a nagy városok főterein, az államelnök igyekszik minden követ megmozgatni, az igazságügy képviselői keresik a támadási felületet, és sorra érkeznek a külföldi figyelmeztetések, Románia legjelentősebb, legbefolyásosabb partnerei fejezik ki rosszallásukat. Csakhogy az idő nagyon gyorsan pereg, a visszaszámlálás vészesen közeleg a végéhez, ha jövő péntek éjszakáig nem történik valami, a rendeletek érvényre lépnek, és utána már módosításuk is fölöslegessé válik, hisz a bűnözők a számukra kedvezőbb változatot választhatják.
Dragneáék egyelőre nem hajlandóak engedni, választási győzelmüket, legitimitásukat szajkózzák, a mumust emlegetik, a sötét erőket, melyek titkosszolgálatokat, korrupcióellenes ügyészséget felhasználva, emberek tízezreit manipulálva próbálják megdönteni őket, a törvényes hatalmat. Fegyvertáruk bőséges, tüzelnek az államelnökre, s pontosítás nélkül, de hadakoznak a külföldi felbujtókkal, és hazudnak, sokszor már logika nélkül, összevissza.
Ha Romániában az elmúlt két és fél évtizedben nem úgy készülnének a törvények, hogy elsősorban alkotóik érdekeit szolgálják, számukra és pártfogoltaiknak biztosítsanak kiskapukat, ma nem itt állnánk. Mikor, melyik oldal került hatalomra, meglátása, igényei, érdekei szerint szabta át az épp érvényes jogszabályokat. És mindezek miatt (is) kialakult egy velejéig korrupt politikai osztály, gazdasági réteg, majd átestünk a ló túlsó oldalára, a nyugati elvárások ürügyén teljhatalmat nyerhettek a bűnüldözők, mindenhatóvá vált a korrupcióellenes ügyészség, a titkosszolgálatok nemcsak a bűnösök leleplezésébe, de Románia irányításába is belefolyhattak. Számos gazembert sikerült lesittelniük, de sok visszaélést is elkövettek, ártatlanokat vádoltak, hurcoltak meg, félreállítottak kellemetlen egyedeket, és igyekeztek megfélemlíteni azt, aki ilyen-olyan okból nem volt kedvükre való. És ez éppúgy antidemokratikus és elítélendő, mint a lopás, a hatalommal való visszaélés, az állam pénzének lenyúlása.
Kiegyensúlyozottságra lenne szükség, jó törvényre, egyértelmű játékszabályokra, és hogy mindenki csak azt tegye, ami ezek alapján a dolga. Ám amíg ezek a politikusok gyártják, igazítják a jogszabályokat – jobb esetben vitával a parlamentben, rosszabb esetben csak a kormányban –, nem nagyon lehetnek illúzióink. A politikai osztály oly áhított megújulása elmaradt, a decemberi választás ismét bebetonozta a néhány új arccal kikozmetikázott régi gárdát. Tőlük pedig csak rosszat és még rosszabbat várhatunk.
Ez a forrása az utcán tüntetők dühének, elkeseredettségének, ezért mozdultak meg régóta nem látott nagy számban az emberek. Nemcsak a kormányrendeletek ellen tiltakoznak, de a reményt, a hitet próbálják visszanyerni.
