Lényegében bárhol végezheti munkáját: otthon, a parkban, vonaton, akár egy étteremben is. Egyetlen munkaeszköze a számítógépe, és ahol internetes kapcsolat van, folytathatja a programozást. Kelemen Tiberiu zágoni gyökerekkel bír, vegyes családból származik, egy ideig Sepsiszentgyörgyön lakott, most világpolgárnak titulálja magát – szinte hetente más országban „ver tanyát”, megbízatásától függően. A napokban Háromszéken tartózkodott, így kihasználtuk a lehetőséget, és a programozás titkairól faggattuk.
– Hogyan került kapcsolatba a programozással?
– Már fiatal koromban (most 46 éves – szerk. megj.) lenyűgöztek a számítógépek. Középiskolásként még azt sem tudtam, mi a személyi számítógép, de később, a rendszerváltás után, mikor itthon is megjelentek a PC-k, elkapott a láz. Be kell vallanom, a különböző játékok fogtak meg. 28 évesen döntöttem úgy, hogy egyetemet végzek, Kolozsváron nyílt alkalmam megismerkedni a programozás alapjaival. Közgazdaságot végeztem, de egy percig sem dolgoztam a szakmámban, belevágtam a programozásba. Bukarestben, Magyarországon, északi országokban, majd Amerikában is kaptam feladatokat. Most Kanadában vállalok munkát.
– Ezt úgy kell érteni, hogy Kanadában alkalmazták?
– Nem, sehol sem alkalmaznak, saját, egyszemélyes cégem van Magyarországon bejegyezve, szerződések alapján dolgozom. Sok esetben több társammal együtt vállalunk el egy-egy nagyobb munkát.
– Milyen területeken igénylik a programozást?
– Érdekes módon – nekem legalábbis – a stratégiai játékok fejlesztése hozza a legtöbb munkát. Ez kizárólag csoportban végzett munka, mindenkinek megvan a saját feladata, a végén szó szerint összerakjuk a dolgokat. Nemcsak programozókkal, de animációs szakemberekkel, dizájnerekkel, grafikusokkal is együtt dolgozunk. Sőt, vannak olyan munkatársak, akik a kész játék kipróbálását végzik. Minden lehetőségen végigmennek, ha valami nem működik, vagy úgy látják, jobbításra van szükség, akkor újból a készítők kerülnek előtérbe.
– Más szakterületen is van munkája?
– A robotika egyre fontosabb szerepet kap az iparban. Szükség van olyan gépekre, robotokra, amelyek képesek önállóan munkát végezni. Nagyobb a termelékenységük, pontosabbak, mint az emberi munkaerő. De az is igaz, hogy egyre kevesebben vállalják a sokszor megerőltető szalagmunkákat.
– Itthon, Romániában milyen megbízatásokat kap?
– Itthon is kerül feladat, leginkább multi cégektől. Nem titkos a munkám, de a szerződésekben mindig benne van a bizalmi kitétel, így cégneveket nem említenék. Azt elmondhatom, hogy nemrég egy bukaresti megrendelő részére automatizáltunk egy raktárat, ott most emberi beavatkozás nélkül történik az árumozgatás.
– A fizetés is bizalmi kérdés, de gondolom, a szaktudását jól javadalmazzák.
– Ez így van, de az is igaz, hogy a sok utazás, a bérelt lakások sok pénzt elvisznek, na meg szeretem az életet, nem vetem meg a szórakozást, világjárást. Megtehetem, míg meg nem házasodom…
– Sokszor esik szó a programozási nyelvekről. Mi ebben a lényeg?
– Sokat lehetne erről beszélni, a téma szinte kimeríthetetlen. A programozási nyelv lehetővé teszi, hogy parancsot továbbítsunk a számítógépnek, amely ennek alapján elvégzi az emberi utasítást. Számos programozási nyelv létezik. Például a Pascal stílusúak, a Visual Basic az Ada, Pascal, PL/1, PL/SQL. A C stílusú nyelvek között ott a Java, Javascript, C++, C#. Ha valaki belefogna, elsősorban tökéletesen kell ismernie a program működését, és azt, hogyan lehet létrehozni egy új programot. De ebbe most nem mennék bele, túl hosszú lenne a beszélgetés.
– Árulja el, bárkiből lehet sikeres programozó?
– Programozó lényegében bárki lehet, ha megvan a szükséges tudása, és e tudás részeként említeném az idegen nyelveket is. Minél több nyelvet beszél a programozó, annál nagyobb eséllyel kap munkát. Viszont hogy kiből lesz sikeres programozó, az jó kérdés. A tudás alapvető, de egy kis szerencse is kell hozzá. A kitartás ugyancsak fontos, egyik munka hozza a másikat, itt soha nincs megállás. Egy idő után ismerik az embert, de akkor sem szabad elbíznia magát, nagy a konkurencia, a fiatalok nagyon erős versenytársak, sokszor még húszévesek sincsenek, de már jól dolgoznak a szakágban.
