Ám művészettörténészként tovább lép, és azt állítja, ami a Győzelem téren történik, az nem csupán példás és lenyűgöző tiltakozás Romániáért, azért, hogy az ország kiszabaduljon a kommunizmus és az alvilág egyvelegének szorításából, hanem előzmény nélküli művészeti alkotás, tömeges happening, egységes előadás, amely mind a hagyományos (grafika, festészet, tárgy), mind a kortárs kifejezőeszközöket (hang, kép, mozgás) tartalmazza, így ami a téren történik, az kortárs művészeti megnyilvánulásként is tekinthető. Éppen ezért, e gondolat mentén javasolja, hogy mihelyt fölöslegessé válik, a tüntetők által használt vizuális eszköztárat, a feliratokat, táblákat, tárgyakat gyűjtsék össze, s őrizzék meg a bukaresti Falumúzeumban, hogy azokat felhasználva rendezhessenek majd egy tekintélyes, rendkívüli kiállítást, illetve egy kortárs művészeti albumot is kiadhassanak. Nem csupán a fővárosi tiltakozók kellékei, feliratai, hanem az ország összes városában használt tiltakozóeszközök fontosak számára, ezért minden érintettnek javasolja, vigyázzanak azokra, ne dobják el. Pavel Şuşară ezt azzal indokolja, hogy e kellékek rendkívüli találékonyságot, kreativitást és intelligenciát tükröznek, s ezáltal a kortárs kultúra részévé váltak, miközben a romániai tüntetők egysége is példátlan. Mint mondta, Temesváron már gyűjtik a szóban forgó tárgyakat.
Hasonló gyűjtést kezdeményezett a kolozsvári Székely Sebestyén György művészettörténész, a Quadro és Z Angles galériák tulajdonosa. Digitálisan vagy bármilyen más formában kérik a tiltakozást kísérő tárgyakat, kellékeket, öltözékeket stb. az ÎNTRE BARE Múzeum nevű rendezvényre (a név fordítás szerinti jelentése rudak, oszlopok közt, ám valójában egy román szójáték, amellyel frappánsan utalnak az igazságügyi miniszter hírhedté vált „más kérdés – altă întrebare” megjegyzésére). A kezdeményező a közösségi oldalon azt is megjegyzi, nem tudni, mikor érnek véget a tüntetések, de szükségesnek és jónak tartják, hogy „megörökítsék” az egyéni és a kollektív alkotókészség eme megnyilvánulásait.
A sepsiszentgyörgyi tüntetéseken használt táblák, feliratok egy részét eközben a sárkánydomb előtti korlátokra függesztették, nap közben is láthatók, olvashatók, a földkupac előtti rácsok így amolyan rögtönzött kis szabadtéri kortárs művészeti kiállítótérként szolgálnak.
Hogy a tiltakozók jeligéinek többsége ötletes, egyszerre megrázó és szellemes, látható nap mint nap. És bár a román nyelv ismerői számára frappánsak és jól érthetőek, e rövid rigmusok valójában lefordíthatatlanok, legalábbis nem tolmácsolhatók úgy, hogy megőrizzék fűszerességüket, eredeti jelentésüket. E szövegeket és tárgyakat valóban kár lenne veszni hagyni, a művészettörténészek kezdeményezése ezért mindenképp felkarolandó, hiszen kordokumentumok, illetve a tartás, az emberi méltóság tárgyi bizonyítékai. Persze, a legjobb az lenne, ha a kortárs művészeti megnyilvánulásként is értelmezett tüntetéssorozat különös, egyedi és sajátosan romániai eszköztára már most a múzeumba kerülhetne, ám félő, hogy e tiltakozó kellékekre még sokáig szükség lesz.