Tudni kell azt, hogy az első „fortyogós perek” 2002-ben kezdődtek el: Török Sándor akkori polgármester 2008-ban, két héttel a mandátuma lejárta előtt polgármesteri rendelettel odaadta a szálloda és kezelőközpont körüli területet a Nagy család örököseinek. Nekik egy hektár járt volna vissza, de odamérette nekik a különbözetet is, ami soha nem volt a Nagy családé. Megnyertem két pert is a helyi önkormányzattal szemben: az egyik a 2002/550-es törvény alkalmazásával kapcsolatos, a másik pedig arról szólt, hogy törvénytelenül kizártak az egységből. Az utóbbit törvényszéki elnöki rendelettel visszakaptam, miután másfél évig nem tudtam bemenni az épületbe, 2004. január 15-től kezdődően.
2005-ben arra kértem a polgármesteri hivatalt mint tulajdonost, értékeltessék fel az ingatlant, hogy tudjam megvásárolni, a törvény értelmében ugyanis mint utolsó bérlőnek, elővásárlási jogom volt. A legelső felértékelés – amit nem én, hanem a polgármesteri hivatal rendelt meg 2008-ban – a 3,8 hektáros területtel együtt, áfa nélkül 400 ezer euró volt. Miután pert indítottam a felértékelés ellen, ezt eltörölték. A következő felértékelés – amelyet szintén a hivatal rendelt meg – 2010-ben történt, amikor egy szakértő eladási értékként 252 248 eurót állapított meg áfa nélkül. 2012-ben  229 445 euróra csökkent a szállloda és a kezelőbázis eladási ára, szintén áfa nélkül.
A területért hét évig pereskedtem, amíg a bukaresti Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéknél jogerős ítélet született javamra. Rácz Károly polgármestersége idején a helyi önkormányzat is mellém állt, hiszen felismerték, hogy a város vagyonáról van szó, de 2012-től a helyi tanács jogászai egyáltalán nem jelentek meg a tárgyalásokon. A periratot Bukarestből visszautalták a brassói táblabíróságra, ahol nekem adtak igazat, de a Nagy család fellebbezése nyomán a per ismét Bukarestbe került, ahol hét év után végleges ítélet született. 2012 óta az ingatlan állaga jelentősen romlott, mégis, a legutóbbi felértékelés szerint áfa nélkül 750 ezer euró az eladási ár. Ez nem reális összeg, hiszen az árat csökkenteni kellett volna, nem pedig megemelni. Ezért a megyei törvényszéken pert indítottam a felértékelés megsemmisítését kérve.
Megjegyzem azt is, hogy engem nem hivattak a Hegedűs Ferenc által vezetett eladási bizottság elé, hanem ajánlott levélben közölték velem az eladási árat, ami ellen öt napon belül fellebbeztem. Még egy mozzanat: amikor az ingatlannal tőszomszédos szántóterületemből kisajátítottak 13 árat, hogy rácsatlakoztassák a hálózatra a szentkatolnai úton épült szennyvíztisztítót, ekkora területért 1136 lejt akartak kifizetni! – ennyit állapított meg egy szakértő –, holott most tőlem egy árért 70 lejt követelnek. Ezért is be fogom perelni az önkormányzatot. Meglátásom szerint valakiknek az az érdekük, hogy húzzák az időt, és a szálloda ne induljon be. Az érvényes jogszabály értelmében a helyi önkormányzat nem tarthatja meg az ingatlant, kötelező módon értékesítenie kell, és nekem van elővásárlási jogom. A február 24-i tárgyaláson azt fogom kérni, hogy semmisítsék meg a felértékelést, és a törvényszék nevezzen ki egy más megyebeli felértékelőt – kivétel Kovászna, Hargita, Maros és Brassó megye –, aki reális árat állapít meg. Az ügyet a korrupcióellenes ügyészséghez is beterjesztem, hogy vizsgálják ki. Szándékaim szerint, miután megvásárolom az egységet, egy magyarországi befektető segítségével teljes egészében felújíttatom, és igyekszem minél hamarabb újraindítani. Köszönettel tartozom a Nagy család örököseinek és a Taierling családnak, akik megértették, hogy terület nélkül nem lehet működtetni az egységet.

Kovács Simon Attila, az Incitato Fortyogó Kft. tulajdonosa