Új könyv, új esztendő ajándéka kezemben: a Magyar Bukarest. A rengeteg adatot, történelmi eseményt, statisztikai számot tömörítő, fáradtságos ellenőrzést, utánjárást igénylő 360 oldalas kötet valóságos történelemkönyv.
Mert történelemmé vált a két világháború közti időben, pontosabban 1927 és 1940 között a román fővárosba sodródó, ott dolgozó és szórakozó, családot alapító magyarok – szüleink nemzedéke – életvitele. Amikor társulatokba tömörülve keresték a művelődés és a kulturált szórakozás lehetőségeit a Szent Istvánnal Egyesült Magyar Társulat rendezvényein.
A szervezetnek édesapám is tagja volt, igazolványát 1935. november 5-i dátummal hitelesítették, de a rajta levő pecséten az 1921-es évszám áll. Az akkor létrejött egyesület Hencz Hilda szerint 1434 tagot számlált.
Több meghívó is megmaradt ebből az időből a családi levéltárban, onnan tudom, hogy egy Bukarestben élő színházi ember 1927. január 30-án műkedvelők közreműködésével bemutatta Harmath Imre és Zerkovitz Béla Aranymadár című operettjét, később pedig színészként, rendezőként, díszletesként tüsténkedett a Călăraşi úti Tomis-féle tánc- és színházteremben tartott előadásokon. 1928. november 25-én, Katalin napján rendezésével táncestélyt tartottak, ahol színre vitték a Mágnás Miska operettet egy hatvantagú, jól felkészült műkedvelő gárdával, huszonnyolc tagú színházi zenekarral, balettel és táncokkal. A reggelig tartó tánczenét a 4. Roşior ezred ötventagú zenekara és Hoka Anti cigánybandája szolgáltatta. Volt konfetti- és szerpentincsata, és még szépségverseny is... 1928. december 31-én „jó műsorral és tánccal egybekötött nagy szilveszter-estélyre” szól a meghívó, amelyet a Tomis összes termeiben Ladányi Zoltán rendez. A műsorban párostornász mutatvány (apa és fia), szcenírozott ének, közkedvelt táncszámok, kuplék, táncos-mókás jelenet szerepel... 1929. „május hó 1-jén”, ismét műkedvelő színielőadással egybekötött „nagy táncz-estélyre” várják a becses vendégeket. Ladányi Zoltán rendezésével és új díszleteivel újra bemutatják az Arany madár romantikus operettet, utána tánc reggelig... Megtudjuk ugyanerről a műsorlapról a következőket is: pénztáros Bernád József, ellenőrök Gyarmati Dezső, Csavar Imre, Mátyás Bandi, Kerekes György, rendezők: Simon Rudi és társai (egy tucat név felsorolva), valamint az összes szereplő nevét. A szervezők azt is „jelentik”, hogy pünkösdkor a Nos Kapitányt, később pedig a Tatárjárást mutatják be...
Még egy hasonló rendezvényről tudok: a Bukaresti Magyar Népkör (amelyről Hencz Hilda sem tesz említést) 1930. április 21-én, húsvét másnapján műkedvelő színielőadással egybekötött táncmulatságot rendezett, amelyen Csíky Gergely Nagymama című háromfelvonásos vígjátékával tisztelte meg a nagyérdeműt...
Volt bizony kulturális élete a két világháború közti bukaresti magyarságnak!
