Különös, hogy a nyolcvannégy aláíró éppen most, ezekben a napokban érezte fontosnak, hogy vitatható álláspontját közzétegye, amelynek időszerűségét szerintük legfőképpen a jövő évi centenárium adja. A dokumentumról hírt adó Hotnews.ro portál címben emelte ki, hogy miközben javában zajlanak a korrupcióellenes tüntetések, az akadémikusok átveszik a Szociáldemokrata Párt propagandáját.
A retrográd szellemiségű üzenet számos társadalmi problémát érint, ám felszínes, igazából semmiről sem szól. Egyértelműen fontos az akadémikusoknak, hogy újra hangsúlyosan hozzák vissza a romániai közbeszédbe az etnikai autonómia miatti fenyegetettség érzetét. Tételesen nem írják, de szavaikkal csakis a rendszeresen emlegetett, jól ismert magyar veszélyre utalhatnak, azaz – miközben a még mindig zajló tüntetéssorozatot a szociálliberális propagandagépezet rendületlenül sorosozással, multinacionális vállalatok veszélyével, idegengyűlölettel próbálja hitelteleníteni – bevetik a magyar kártyát is. Másképp nehezen magyarázható, miképp, miért kerülhet az akadémikusok zászlajára az ország nemzeti egysége és területi épsége miatti riadalom. Szerintük a román népet és államot veszélyezteti a történelem szándékos átírása, a nemzeti jelképek gyalázása, a jövő elszabotálása, a termőföldek és az altalajkincsek eladása, az erdőirtás, a tanügy és az egészségügy elsorvasztása. Márpedig, állítják, a támadások ellen küzdeni kell.
A románság nemzeti identitása és az ország szuverenitása mellett kiálló akadémikusok furcsa szövege azt sejteti, az aláírók mintha lovat adnának a magyar veszéllyel riogató politikusok alá, hiszen szociáldemokrata berkekben gyakran elhangzó nézet, miszerint a korrupcióellenes demonstrációk Románia szétszakítását eredményezhetik. Másrészt viszont nem egyértelmű, miféle diverziót és erőszakos cselekményt büntetnének, éppen a kormányzati szintre emelt hazugság és a hitványság elleni tüntetések idején. A nyolcvannégy aláíró – köztük egy temesvári magyar fizikus neve is olvasható – felszólítja az értelmiség képviselőit, legyenek a bölcsesség és a hazafiasság példaképei.
Bizonyos, hogy e feledésre méltó dokumentum nem lesz az akadémia büszkesége. Lehangoló, hogy a tudóstársadalom képviselői efféle megnyilvánuláshoz adják nevüket, aggasztó, hogy a tudomány fővárosi fellegvárából markáns intellektuális állásfoglalás helyett csak egy silány üzenetre futja. Az aláíró akadémikusok aggodalmából és pátoszából csupán egy szemétkosárba illő papírdarab sikeredett, vajúdtak a hegyek, és egeret szültek.