– 2015-ben minden negyedik házasság válással végződött. 125 454 pár mondta ki a boldogító igent, 6,2 százalékkal többen, mint egy évvel korábban, és 31 527 válást jegyeztek, ez esetben 15,9 százalékos a növekedés. A házasságon kívüli párkapcsolatokra, az ilyen családokban született gyermekek számára vonatkozóan nem találtunk adatokat, de környezetünkben tapasztaljuk, egyre elterjedtebb jelenség, hogy a fiatalok nem tartják fontosnak dokumentumokkal is megerősíteni egymáshoz való kötődésüket. Tekinthetjük úgy, hogy a házasság válságban van?
– Mint intézmény valóban válságban van, egyre gyakoribb a házasságon kívüli együttélési párkapcsolat. Talán a neveltetés vagy a családban tapasztaltak, esetleg a szülők rossz házassága, válása idézi elő a félelmet az ilyenszerű köteléktől, vagy lelkükben létezik az elköteleződés, de ugyanakkor a szabadságvágy is.
– Milyen eszközei vannak az egyháznak arra, hogy azokban a fiatalokban, akik együtt tervezik a jövőjüket, megerősítse a házasság iránti bizalmat, és azt, hogy a jó Isten áldását kérjék kapcsolatukra?
– Az ifjúsági egyletben  is szoktunk beszélni a házasságról, a házastársak egymáshoz való viszonyáról, és a házasság hete is arra hívja fel a figyelmet, hogy jó kötelékben élni. Egyházközségünkben működik a jegyesoktatás, az ifjú házasulandókkal beszélgetünk, csoportos foglalkozást tartunk, és kitérünk a fogadalomtételre is. Elbeszéljük, hogy konkrétan mit kell kimondani ebben. A fogadalom nem kér olyasmit, amit nem lehet teljesíteni. Szimbolikájában is van egy nagyon erőteljes üzenete, hisz kéz a kézben mondjuk el a templomban, hogy betegségben és egészségben, jóban és rosszban is egymás mellett vagyunk. Ugyanaz az elvárás a házasságban is, mint általában a társas kapcsolatokban, és mindkét esetben érvényes a felek egyenjogúsága.
A kommunikáció szerepe
– Egy félresikerült gesztussal, rosszul hangsúlyozott vagy haraggal kimondott mondattal, megjegyzéssel időnként megbántjuk a párunkat. Lehet, hogy adott helyzetben indokolt a reakciónk, de rossz kommunikációval csak rontunk ezen. Hogyan kerülhetjük el a verbális erőszakot?
– Egy házasságban vannak feszültségek, ezek általában a különböző személyiségi vonásokból adódnak. A problémákat nem lehet dühvel megoldani. Haraggal, méreggel nem lehet kommunikálni. Le kell csillapítanunk magunkat, és higgadtan megbeszélni a dolgokat. A haragos kommunikáció abból is adódik, hogy az emberek nem mondanak el mindent időben. Szembesülnek bizonyos dolgokkal, és úgy döntenek, hogy nem mondják ki azonnal, tűrnek egy ideig, de aztán amikor kimondják, akkor már bántóan teszik. Azonnal kell lereagálni, ha megbántanak, nem jó elhallgatni, mert akkor felgyűl a harag.
– A bocsánatkérés és a megbocsátás is a kommunikáció része, ebben sem vagyunk egyformák. Talán van recept rá, hogy mi a legjobb ezen a téren?
– A megbocsátás döntés kérdése. Ha meg akarsz bocsátani, akkor meg tudod tenni. Rajtad múlik. Talán azért vannak a bántások és sértődések a házasságban, mert különböző emberek vagyunk, különböző személyiségűek. Egy szó, egy mondat, cselekedet egyesek számára pozitív, mások negatívan fogják fel. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy beseperjük az adott dolgot a szőnyeg alá, hisz a fájdalom, amit okozott, megmarad, de a megbocsátással, az elengedéssel átalakul a fájdalom tapasztalattá. A bocsánatkérés is éppen ilyen fontos: ha tévedünk, valljuk be és kérjünk bocsánatot. Talán ez az egyik legnehezebb, kimondani, hogy most hibáztam, hogy nem volt túl jó döntés ezt vagy azt tenni, illetve mondani.
Szerelem, szeretet
– A szerelem egy idő után átalakul szeretetté. Fontos-e külső jegyekkel is kifejezni érzéseinket vagy tekintsük magától értetődőnek, hogy a társunk tudja, szeretjük őt?
– Mi, unitáriusok gyakran hangoztatjuk, hogy a szeretet a legnagyobb erő. Bizonyos kapcsolatokban, munkahelyen, különböző közösségekben sok olyan erőt használunk, amely nem a szeretetből fakad, és arra kell ránevelnünk magunkat és egymást, hogy éljünk a szeretet erejével. Ha benned szeretet van, akkor az szétárad mindenkibe. A rohanó világban sajnos a szeretet háttérbe szorul, gyakran a racionalitás inkább vezet megoldáshoz.
A házasságban a szerelem első fázisában minden tele van szenvedéllyel, de ez nem tart egész életünkben, átalakul egy nemes, tiszta érzéssé. Fontos ezt kifejeznünk, de arra is tekintettel kell lennünk, hogy személyiségünkből fakadóan nem egyforma a szeretetnyelvünk. Van, aki érintésre, ölelésre, simogatásra vágyik, mások az ajándékban látják a szeretet kifejezését, vagy az együtt töltött minőségi idő a fontos. Az a jó, ha a házasságkötés előtt ismerjük egymás szeretetnyelvét, és majd azt részesítjük  előnyben. Egyszerű dolgokról van szó, de jobbá, szebbé teszik a kapcsolatot.
Gyermek nélküli házasság
– Gyakori tapasztalat, ha valamelyik fél miatt nem tud a gyermek megérkezni a családba, akkor válás lesz a vége. Mások éppen emiatt jobban egymásba kapaszkodnak. Mi a jó megoldás?
– Azt mondjuk, hogy a gyermek Isten áldása a családban. Azokban a családokban, ahol nem születik gyermek, lelki gyötrődés van, hogy Isten nem tejesíti ki a házasságukat. Akik együtt maradnak, vagy elfogadják a tényt, vagy más lehetőséget keresnek, például örökbe fogadnak gyermeket. Mindez attól függ, hogyan tudják feldolgozni, elfogadni a helyzetet. Ha jó a kapcsolat, ha egymás támaszai, bíznak egymásban, akkor hiszem, hogy megoldható. És vannak, akik örökbe fogadtak gyermeket, és utána született saját gyermekük. Talán jó lenne, ha az egyházon belül alakulna egy olyan közösség, ahol a gyermektelen házastársak megosztanák egymással a gondolataikat, illetve szakemberek beszélnének nekik a megoldási, feldolgozási lehetőségekről.
A házasság hete nemcsak azoknak nyújthat kapaszkodót kérdéseikre, kételyeikre, akik részt vesznek az előadásokon, beszélgetéseken, hanem azoknak is, akik elgondolkodnak saját párkapcsolatukon, és keresik a jó megoldásokat a mindennapi együttlétben. Ha több családban érvényesül a türelem, az egymásra figyelés, akkor az elköteleződés viszonylag új keletű megünneplése eléri célját, ami nem lehet más, mint a házasság örök érvényű értékének felmutatása.