Az ozsdolai Pusztai Ferenc és Dézsi Dénes, valamint a kászoni Máthé György (Jeges) emlékére Bartos Károly plébános harmadik alkalommal – 1989 óta az Ozsdolán megtartottakkal együtt nyolcadszor – celebrált engesztelő és emlékező gyászmisét szombat este a kézdisárfalvi Nagyboldogasszony római katolikus kápolnában, amelyen mintegy ötven helybeli, ozsdolai és kézdivásárhelyi megemlékező volt jelen.
Bartos Károly plébános – aki a szentmisét hármuk lelki üdvösségéért ajánlotta fel – párhuzamot vont a tizennégy éves Bernadett francia parasztlány – akinek elÅ‘ször 1858-ban a franciaroszági Lourdes-ban megjelent a Szűzanya – és a székelyföldi betyárok között, akiket az akkori hatalom egyformán üldözött. A három székelyföldi betyár olyan korban élt, amikor a rendszer ellen állást foglalva ellenséggé váltak, mert szabadon mertek gondolkozni, és volt bátorságuk dönteni – hangsúlyozta a plébános, aki szerint a próféták sem voltak soha kedvesek, az igazi prófétákat mindig üldözték, olyan próféta nem volt Izraelben, akit kedveltek volna, mert Isten igazsága zavarja az emberek szemétségét, disznóságát, és minden korban, ha az igazat kimondják, az nem tetszik, mindig is zavarta a rendszereket az örök igazság kimondása – hangsúlyozta a plébános. Azt is kiemelte: az ozsdolaiakkal beszélve az tűnt ki, hogy Pusztaiék miatt sok embert piszkáltak. Ha az ember kiáll egy eszme mellett, számÃthat arra, hogy megtorlás vár rá, ez elkerülhetetlen, de olyan eset is van, amikor szólni kell, nem lehet mindig hallgatni, az igazságot ki kell mondani. A gyászmisét követÅ‘en a székelyföldi betyárokról kötetlen beszélgetésre került sor a művelÅ‘dési otthonban tartott, Szabó Ottó és Balázs Barna által szervezett állófogadáson.
