Azokkal a sepsikőröspatakiakkal, akik még nem voltak tisztában a dologgal, kéttucatnyi, szekerekkel és rezesbandával érkező maszkos tudatta tegnap: a tél el van temetve. A falu lakói nem az ijedős fajtából valók, hiszen a rusnya alakoskodók láttán nemhogy elszaladtak, hanem mosolyogva fogadták őket, megkínálták minden földi jóval, s bőkezűen adtak pénzbeli adományt is az önkéntes tűzoltóegylet javára.
Az ünneplők reggel a falu legendás parancsnoka, a lánglovagokhoz 1942-ben történt csatlakozásától élete végéig hűen szolgáló Váncsa György sírjánál rótták le kegyeletüket. A két éve elhunyt Gyuri bácsi érdeme az is, hogy 1978-ban megszervezte az első nagy sikerű farsangi felvonulást.
A maszkosok nem kopogtattak kapun-ablakon: a helyi rezesbanda hangos játéka már jó előre jelezte, közelednek a tél múltának örvendők, ideje hát illedelmesen fogadásukra sietni. Nyíltak a kapuk a főúton, a kultúrház környékén, a szegeken és végeken, bort és pálinkát töltöttek, pánkót kínáltak a seregnek mindenhol. De volt – ahol egykor tűzoltó lakott –, hogy a víg zenét hallgató váltotta fel, s tisztelgésképpen visszavettek a hangerőből is. Idén bábut nem készítettek, a látványos égetés elmaradt, de az ünnep így is teljesnek mondható: az ereszeken rövidülő jégcsapok is mutatják, a hideg már nem uralkodik sokáig, előbb-utóbb beköszönt a tavasz.
