Egyértelművé vált tehát: egyetlen miniszter „beáldozása”, a jogszabály-módosítás halasztása immár nem elég, a tüntetőket nem lehet becsapni pár látszatintézkedéssel. Ezt pedig még akkor is pozitívumként értékelhetjük, ha a tiltakozók száma és lendülete fogy, és a megmozdulások célja a kezdeti igencsak konkrét követeléstől – hogy tudniillik a kormány vonja vissza a büntető törvénykönyv módosítását – egy sokkal általánosabb dimenzióba tevődött át: az utcára vonulók a korrupció visszaszorításáért, a közélet megtisztításáért, a demokrácia alapértékeiért, Románia nyugati, európai orientáltságának fenntartásáért tüntetnek. Mert bár hosszan lehetne vitatkozni arról, hogy az elmúlt évek hadjárata során mennyire sikerült ténylegesen visszaszorítani a korrupciót, tisztult-e bármit is a romániai közélet, és valóra vált-e az a remény, amely az ország uniós csatlakozását megelőzte – azért az 1989 előtti diktatúrát vagy a kilencvenes évek szabadrablását, kizsákmányolását, látens visszarendeződését és sötét nacionalizmusát nem kívánjuk vissza.
A tüntetők elszántsága viszont alighanem olyan átalakításokat is eredményezhet, amelyekkel a két héttel korábban még oly magabiztos szociáldemokraták egészen biztosan nem számoltak. Legalábbis vezérük, Liviu Dragnea biztosan nem. A választásokon elért fölényes győzelem tudatában Dragnea elbízta magát, önteltté vált, és azt hitte, bármit megtehet. Azt is, hogy saját egyéni ambícióit az alakulat érdekei elé helyezze önkényes intézkedéseivel. Így aztán egy frissen hatalomra jutott, népszerűsége csúcsán álló párt mindössze két-három hét alatt eljátszotta a választók bizalmát. Érthető hát, hogy a legújabb hírek már arról szólnak: lázadás készülődik a Szociáldemokrata Párton belül. A jászvásári polgármester, több erdélyi helyi vezető is nyíltan Dragnea ellen foglalt állást, újabban pedig olyan hírek is felröppentek, melyek szerint Sorin Grindeanu kormányfővel sem oly felhőtlen a viszonya. És mindez teljesen természetes: ha a Szociáldemokrata Párt nem akarja igen hamar eljátszani választói maradék bizalmát, mielőbb szabadulnia kellene teherré vált elnökétől.
Könnyen megeshet tehát, hogy az éjszaka sunyiban elfogadott sürgősségi kormányrendelet nemcsak egy modern kori forradalmat indított el, civil öntudatra ébresztve a lakosság jelentős részét, de a vég kezdetét is jelentheti a teleormani vörös báró számára. A vezéráldozat tehát nem Florin Iordache volt, még csak nem is Sorin Grindeanu lesz, hanem maga Liviu Dragnea lehet?