Ismerősi körömben végzett gyors felmérésem szerint egyre kevésbé jellemző az, hogy a család tervezgetésekor az édesapák inkább kisfiút szeretnének, akivel focizhatnak, később pedig elmehetnek meccset nézni, megbeszélni az élet komoly dolgait. Ugyanakkor majdnem minden férfitársam elismeri, hogy a kislányok világa teljesen más – egy érzékeny, különleges világ.
Az apa és a lánya közötti kapcsolat nagy hatással van a gyermek életére. Az apa jelenti a kislány számára a szeretetet, a biztonságot, a törődést, és mivel az édesapa az első férfi az életében, viselkedése, a gyermeke felé irányuló magatartása a nővé érés folyamatában is fontos.
Egyes kutatások szerint már az iskolai teljesítmény is tükrözheti az apa-lánya kapcsolat minőségét, emellett az apáknak a lányuk ébredő szexualitására is hatásuk van.
A Harvard Egyetem kutatói nagyszabású felmérés adataira támaszkodva állítják, hogy azok a lányok, akiknek távolságtartó az apukájuk, hamarabb kezdenek el szexuális életet élni, mint azok, akiknek szorosabb a kapcsolatuk apjukkal. Ezért sem mindegy, hogy milyen kapcsolatban vagyunk a lányainkkal, és ennek a felelőssége is közrejátszott abban, hogy a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ önkéntesei immár harmadik alkalommal rendezik meg az apa-lánya lelkinapot.
A programot megálmodó, lányokat is nevelő nagycsaládos édesapák, a sepsiszentgyörgyi Csiszér Csaba és a Hargita megyei Szentegyházán élő György Attila tervükkel Ilyés Erika segítőnővért keresték meg, így 2015 tavaszán Csíkszeredában, míg tavaly Marosvásárhelyen szervezték meg a lelkinapot.
Idén a Múlt és jelen mottóval meghirdetett rendezvénynek a csíkszentdomokosi Szent Margit Lelkigyakorlatos Ház adott helyet, ezúttal tizennégy édesapa és lánya részvételével. A programban volt előadás, közös ima, interaktív játék, de nem hiányoztak a bensőséges beszélgetések, a kirándulás és a tánc sem.
– A csíkszentdomokosi Garados-tetőre vezető séta közben, különböző kérdésekre válaszolva, fontos dolgokat tudhattunk meg egymásról. Az egymásért mondott imát követő bálon jó volt táncra perdülni a lányommal, ezt szavakkal nem lehet leírni – mondta el érdeklődésünkre az egyik résztvevő, Szilágyi Attila sepsiszentgyörgyi édesapa.
A gyergyószentmiklósi Kopacz Zoltán és lánya, Bíborka már második alkalommal vett részt a lelkinapon. Elmondása szerint a tavalyi marosvásárhelyi program óriási meglepetés, élmény volt számukra.
– A legnagyobb gyermekem „apás” lány, aki nagyon ragaszkodott hozzám, de aztán eljött az a pillanat, amikor leszállt az ölemből, és nagyon keményen kezdett hadakozni velem, úgy, ahogyan ez lenni szokott egy bizonyos korban a gyermekekkel. Nem találtam a közös hangot a lányommal, és ez nagyon rossz volt. Elkezdtem kutatni, olvasni, és mint kiderült, ezt a helyzetet nekem kell megoldani, elfogadni. Tavaly lehetőség adódott, eljött velem, és nagy élményben volt részünk. Idén már másként indultunk neki, úgy érzem, hogy már a feszültség is lazult közöttünk. Igazi együttlét volt, olyan, amilyen a hétköznapokban kevésszer adatik meg – tette hozzá Zoltán.
– A lelkinap ideje alatt voltak más vendégeink is a házban. Ezek az édesapák össze vannak veszve a lányaikkal? – kérdezték. – Igen, gyakran gondoljuk azt, hogy csak akkor kell lelki támogatás, amikor krízis, veszély áll fenn. Szerintem az erőset is erősíteni kell, hogy maradjon meg a jó úton – összegzett a lelkinap házigazdája, Ilyés Erika segítőnővér.
Csiszér Csaba szervező szerint egy ilyen alkalom olyan megerősítő lelki élmény, amelyre a résztvevők a későbbiekben is szívesen emlékeznek vissza. Nem tudást, ismeretet nyújtanak, hanem inkább annak az élményét, hogy apák és lányaik együtt próbáltak valamiben jobbak lenni.
Kertész Tibor
