Demeter J. Ildikó
Még el sem csitult a kormány által okozott felháborodás, két hét után is százak és ezrek tiltakoznak hóban-fagyban Románia-szerte a korrupció ellen, ország-világ szeme rajtunk – köszönjük meg Liviu Dragnea szociáldemokrata pártvezérnek és csapatának, hogy 27 év után ismét felemelt fejjel jár a román állampolgár, és megsüvegelik a nagyhatalmak is – a decemberi választások győztesei azonban sehogy sem tudják csendben kivárni a vihar elültét. Sőt, inkább olajat öntenek a tűzre: megkezdték a tüntetők zaklatását, megfélemlítését.
Vidéken bírságokat osztanak az utcára vonulóknak, a fővárosban már bűnvádi eljárásokat is indítottak, és lefoglalták azokat a drónokat, amelyekkel a bukaresti Győzelem tér legjobb felvételei készültek. Még a nők is támadásba lendültek: az SZDP két ismert politikusa, Lia Olguţa Vasilescu munkaügyi miniszter és Gabriela Firea bukaresti főpolgármester hirtelen és egyszerre kezdett azokért a kiskorúakért aggódni, akiket szüleik magukkal vittek a térre. Hogy, hogy nem, másnap néhány névtelen feljelentés is befutott a gyermekjogvédelmi hatósághoz, tehát megkezdődött a kivizsgálás. Persze, büntetni csak a rendőrség tud, ha talál törvényszegést, de ez esetben meglehetősen vékony jégen mozog – riogatásnak azonban ez is megteszi. Tudhatjuk rég, hogy ez a párt nem válogat az eszközökben, és világos most is, hogy bármire hajlandó, csak letörje valahogy az ellenállást.
Miféle beteg elme kifogásolhatja, ha a szülők békés, olykor piknikjellegű, derűs hangulatú rendezvényeken oktatják gyermekeiket civil öntudatra, valamint arra, hogy a lopás, csalás, hazugság olyan bűn, amit nem kell elnézni? Valóban visszatetsző, ha az apróságok politikai jelszavakat kiabálnak, de azért mégsem az egyetértésben fellépő családok elmarasztalásán kellene fáradozni. Vannak súlyosabb gondok: százezrével élnek szüleik által magukra hagyott gyermekek ebben a szép országban, sokan éhesen kelnek és fekszenek, télen fáznak, kezeletlenül vagy hiánybetegségekben szenvednek, korán kimaradnak az iskolából, és több ezren koldulnak csak Bukarest utcáin. Romániában szégyenletesen, európai államhoz méltatlanul magas a csecsemőhalandóság, az írástudatlanság, a funkcionális analfabetizmus, az iskolai erőszak, az ifjúsági bűnözés szintje, és minderre még egyik kormány sem talált megoldást, a legtöbbet hatalmon levő és magát baloldalinak valló szociáldemokrata tábor sem. Sőt: ebben a 27 évben mélyült el a nyomor igazán. Kétségtelenül azért, mert azok, akik tehetnének valamit a leküzdéséért, mellékes kérdésekkel foglalkoznak, például a tiszta jövőt, élhető viszonyokat követelő családapákkal és -anyákkal háborúznak.
Pedig olyan egyszerű lenne békét teremteni! Egy tisztességes, a lakosság érdekeit szolgáló kormány nem gerjesztene világra szóló haragot maga ellen. Egyszer csak megértik...
