Ami az ártatlanság vélelmére vonatkozó előírásokat illeti, Márton Árpád kevés újdonsággal szolgált a hét elején lapunkban is ismertetettekhez képest. A honatya a már elmondottak mellett a törvénytervezet alapjául szolgáló 2016/343-as EU-s irányelv azon passzusait ismertette, melyek szinte szó szerint átkerültek a szenátushoz benyújtott jogszabálytervezetbe. Az uniós jogszabály tavaly márciusban lépett érvénybe, a tagállamoknak pedig 2018. április elsejéig kell saját jogrendjükbe illeszteniük. A képviselő szerint Romániában az elmúlt időszakban már szinte bevett gyakorlattá vált, hogy bűnvádi eljárás alatt lévő személyeket előre megbélyegzik az igazságszolgáltatási, bűnüldözési, valamint az államigazgatási (kormánytagok, államfő) hatóságok. Az uniós rendelkezések ezért igencsak üdvözlendőek, főképp, hogy nagyon átütően fogalmaznak, megtiltva, hogy a nyilvánosság előtt (a médiának tett nyilatkozatokban, állásfoglalásokban) már bűnösökként beszéljenek az érintettekről, és egyúttal azt is elrendeli, hogy a tagállamok megteremtsék a keretét annak, hogy ez ne történhessen meg. Ez utóbbi azt jelenti, az állam kötelezettsége a hatóságok értésére adni, hogy az ártatlanság vélelmére fokozottan kell figyelniük a nyilvánosság tájékoztatásakor bűnvádi eljárások esetében. Jelenleg Romániában nem ez történik. Márton Árpád leszögezte: az RMDSZ tervezetébe is bekerült tiltás ugyanakkor nem vonatkozik olyan esetre – az irányelv szellemében –, ha például egy honatya politikai nyilatkozatban állást foglal egy bűnvádi kérdésben. Emellett a tiltás a médiát nem érinti, hiszen csak a hatóságra vonatkozik. „Hogy a nyilatkozatokat követően a sajtó miként kezeli a kapott információkat, illetve hogyan vélekedik a bűnvádi eljárás alatt álló személyről, arra nem vonatkozik a tervezetünk, tehát szó sincs itt arról, hogy a sajtószabadság is sérülne, amint ez elhangzott az elmúlt időszakban” – tette hozzá a honatya.
Márton Árpád továbbá kifejtette: a saját bűnvádi peren történő részvétellel kapcsolatos jogok és kötelezettségek terén újból csak elfért a kiegészítés, pontosítás, hiszen a vádlottak értesítése, a vádlott hiányában hozott ítéletek, a fellebbviteli és perújrafelvételi lehetőségekről való pontos tájékoztatás terén a hatályban lévő romániai előírások nem voltak kellően szigorúak.
Márton Árpád a törvénytervezet harmadik részét illetően – mely arról rendelkezik, hogy amennyiben egy nemzetközi bíróság a kártérítés kifizetésére kötelezi a román államot, a kárpótlás kifizetése azokra a személyekre háruljon, akik előidézték a kárt, illetve abban az esetben, ha az illető személy rosszhiszeműen vagy súlyos gondatlanságból követte el azt a cselekedetet, amelyért Romániát megbírságolták, akkor ez hivatali visszaélésnek minősüljön – rámutatott: itt egy nagyon fontos módosítást hoz a jogszabálytervezetük. A perrendtartási törvénykönyv előírja mint jogorvoslati formát a kár behajtását az okozón, viszont ez nem kötelező érvényű. Emiatt még nem volt példa arra, hogy a bírákat vagy ügyészeket a bűnvádi eljárás során elkövetett jogsérelem miatt keletkezett kár okán felelősségre vontak volna, legalább diszciplináris vonalon. „Akárhonnan néznénk, ez egy kivételezett helyzetet teremtett főképp a bírák és az ügyészek számára (a törvénykönyv egyébként csak egyszerűen személyeket említ), főképp, ha azt vesszük, hogy a jogállásukat szabályzó törvényben ráadásul erről a kérdésről egy mondat sincs. Ne feledjük, hogy Romániát nem egy alkalommal marasztalták el a nemzetközi ítélőszékek pont bűnvádi eljárásban tapasztalt rendellenességek miatt, és ez leggyakrabban a bírák és az ügyészek felelőssége” – tette hozzá.
A honatya ugyanakkor elmondta: azt tapasztalták, hogy a román állam nem igazán siette el az irányelvnek a hazai jogrendbe való beiktatását, az RMDSZ-en kívül csak a kormány emelt be egy passzust a közfelháborodást keltett és időközben hatálytalanított 13-as sürgősségi rendeletbe.