A felnőttek befolyásolni próbálják a közhangulatot, mikor táblákat aggatnak gyerekeikre vagy adnak kezükbe, melyeken írva vagyon: Nem akarok egy tolvajokkal tele országot!, vagy: Kicsi vagyok, de nem hülye! Bukarestben egy kutya nyakában egy táblán az állt: Jön, hogy vonítsak! Nehogy valaki azt állítsa, hogy nem gazdája manipulálta, hiszen nem lehet olyan okos, hogy írni tudna. Az ilyen tömegmegmozdulásokon semmi jót nem tanulnak az utódok, tehát a tüntetésre vonszolás rossz nevelési módszer. Ráadásul arra tanítja a gyereket, hogy ha valakinek valami nem tetszik, utcára vonul, óhaját felírja egy táblára, és kikiabálja sérelmeit. Aztán a szülő megnézheti magát, mikor csemetéje nagyobbacska lesz, és olyan táblákkal fog tüntetni, mint: Apám-anyám, takarodj! Vagy: Több zsebpénzt követelek! Most a szülőkkel együtt a gyerekek a korrupció ellen ágálnak, de a tüntetéseken már a piciket is rászoktatják a korrupcióra, mert – egyesek szerint –, megvesztegették őket, és még az aszfaltrajzolást is engedélyezték számukra. A gyerek hozzászokik, és saját életét veszélyeztetve majd a forgalmas utca aszfaltját is tele fogja pingálni. Aki ilyen körülmények között az utcán nevelkedik, az megtanulja szüleitől a protestálást, és később is könnyebben kapható lesz az éppen akkor fungáló hatalom ellen lázadásra.
Már most oda jutottunk, hogy Temesváron a Bajban vagy, Dragnea, ha már a magyarok is éneklik a román himnuszt! táblával vonult egy tüntető. Az ilyen visszásság már a haza egységét veszélyezteti.
Ezért is jobb, ha a gyereket nem ilyen módon, az utcán nevelik, hanem a nálunk jól bevált, hagyományos módszerekkel. A szülők otthon csendben kiverik a vezérhisztit, és jól eldöngetik gyermekeiket. Egy felmérés szerint a megkérdezett gyerekek 63 százaléka állítja, hogy rendszeresen elnáspángolják. Pedagógiai eszközként a szülők 18 százaléka vesszőt, 13 nadrágszíjat, 8 fakanalat használ. A gyermekverés nálunk 2004 óta törvénybe ütköző. Igaz, hogy a szülőknek csak 38 százaléka ismeri el, hogy veri gyermekét. Az olyan ártatlan pedagógiai (pót)cselekvés, mint a fülhúzás vagy egy-egy pofon kiosztása, már egészen természetes dolog, és sokak szemében nem is számít bántalmazásnak.
A bukaresti főpolgármester asszony, Gabriella vagy a munkaügyi miniszter asszony, Olgácska valószínű, az előbb említett klasszikus nevelési módszereket kedveli, és aggódnak a tüntetéseken részt vevő gyerekek sorsa miatt. Utóbbi szerint a szülők „felelőtlenek”, mert tulajdonképpen egy „háborús övezetbe” hurcolják őket. Akár tízezer lejjel is megbírságolhatják  könnyelmű tettükért. Kell is a nagy elővigyázatosság, hiszen a tüntetéseken még a védőöltözetben parádézó rendőrök is megsérülnek. Ezért Olgica fel is szólította a gyerekvédelmi hatóságot, hogy kezdeményezzen vizsgálatot, megállapítandó, a szülők milyen mértékben használták fel gyermekeiket saját önző érdekükben. Aggódó egyének ilyen alapon 29 bejelentést tettek. A miniszternő szerint a rendőrségnek kutya kötelessége beazonosítani és megbüntetni azokat, akik tüntetésre viszik gyerekeiket. Szerinte könnyű volt Iohannisnak gratulálnia a szülőknek, neki nincs is gyereke.
Egy szó, mint száz: az ENSZ közgyűlése még 1989-ben elfogadott a gyermekek jogairól szóló egyezményt, amely szerint nekik is joguk van részt venni békés tüntetéseken, ami – úgy látszik –, ellentmond a mi törvényeinknek. A szülők most azzal takaróznak, hogy ők pontosan a jövő generáció érdekében viszik vásárra és tüntetésre gyerekeik bőrét. A dolgok odáig fajultak, hogy akadtak gondos állatvédők is, akik azért tettek feljelentést, mert az elnökellenes tüntetésre valaki elvitt egy kuvikot. Arról viszont nincs tudomásunk, hogy a kormány ellen tüntető kutya gazdija ellen indult-e eljárás.